Zsoltárok könyve, 57

1. (A karvezetõnek a "Ne töröld el" szerint - miktam Dávidtól, amikor Saul elõl barlangba menekült.)

2. Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, lelkem hozzád menekül! Szárnyad oltalmában keresek védelmet, amíg a veszedelem el nem vonul.

3. Istenhez kiáltok, a Fölségeshez, Istenhez, aki jót tett velem.

4. Küldjön segítséget az égbõl és mentsen meg, sújtsa szégyennel üldözõimet. Árassza ki Isten kegyelmét és hûségét.

5. Oroszlánok közt kell laknom, amelyek mohón felfalják az emberek fiait. Foguk lándzsa és nyíl, nyelvük élesre köszörült kard.

6. Istenem, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!

7. Hálót vetettek lábam elé, lelkemet megalázták, vermet ástak nekem, de maguk hullottak bele.

8. A szívem nyugodt, Istenem, a szívem nyugodt, énekelek neked és zsoltározok.

9. Ébredj fel, lelkem, citera és hárfa, ébredjetek, fölkeltem a hajnalt!

10. A népek közt magasztallak Uram, a pogányok közt énekelek neked.

11. Mert irgalmad az égig felér, hûséged eléri a felhõket.

12. Uram, emelkedj föl az egek fölé, az egész föld fölé keljen föl dicsõséged!

Kapcsolódó versek Zsoltárok könyve, 57:

Az 57. zsoltár Dávid imája, amikor Saulból elmenekült és egy barlangba rejtett. Felszólít Isten segítségét és védelmét, felismerve, hogy csak ő képes megmenteni őt. Dávid kifejezi bizalmát Istenben és hűségében, és arra kéri őt, hogy küldje el kegyelmét és igazságát. Az alábbiakban öt vers található a Zsoltár 57 -es témáival kapcsolatban:

Zsoltár 7:10: "A pajzsom Istenben van, aki megmenti a szív egyeneseit." Dávid bízik Istenben, hogy megvédje és megmentse őt.

Zsoltár 18:2: "Az Úr az én sziklám, erődöm és a felszabadítóm; Istenem az én sziklám, akinek menekültem. Ő a pajzsom és az a hatalom, amely megment, a torony." Dávid felismeri, hogy csak Isten képes megvédeni és megmenteni őt, és ő az ő erődje és menedéke.

Zsoltár 31:3: "Mert te vagy a sziklám és az erődöm; a neved kedvéért vezetj és vezessenek." Dávid bízik Istenben, hogy vezesse és megvédje neve kedvéért.

Zsoltár 46:1: "Isten a menedékünk és az erődünk, a segítségnyújtás mindig jelen van a hátrányokban." Dávid menedéket talál Istenben, bízva abban, hogy a hátrányok idején jelen van.

Zsoltár 59:9: "Ó, az én erőm, benned bízom; te, Istenem, te vagy az én menedékem." Dávid bízik Istenben, mint erejében és menedékében, felismerve, hogy csak ő képes megmenteni őt.

Kapcsolódó versek Zsoltárok könyve, 57:

Katolikus Linkek