1 Jób akkor válaszolt és így szólt:
2 Meddig akartok még gyötörni, kínozni, beszédetekkel egyre marcangolni?
3 Lám, már tízszer is kicsúfoltatok. Hát nem szégyellitek, hogy így rám törtök?
4 Még akkor is, ha hibáztam volna, és ha bûnömben megátalkodnék,
5 csakugyan arra törekedtek, hogy fölém kerüljetek, és gyalázatomat szememre vessétek?
6 Ismerjétek el, hogy Isten alázott meg, és õ volt, aki körülvett hálójával.
7 Ha erõszak miatt kiáltok, nem felel, és ha segítségért, akkor nincs igazam.
8 Áthatolhatatlan gátat emelt elém, és az ösvényemre sötétséget vetett.
9 Levetette rólam ünneplõ ruhámat, fejemrõl elragadta koronámat.
10 Megtört körös-körül, hogy belepusztulok, kitépte reményem, ahogy a fát szokták.
11 És fölszította ellenem haragját, úgy tekint rám, mintha ellensége volnék.
12 Egyesült erõvel jönnek seregei, ellenem sáncokat hánynak, és a sátorom körül táboroznak.
13 Testvéreim távol tartják magukat tõlem, barátaim egészen elidegenedtek.
14 Akik közel voltak és ismertek, mind elmaradtak, házam vendégei mind elfelejtettek.
15 Még a szolgálók is idegennek néznek, csak valami jöttment vagyok a szemükben.
16 Szolgámat ha hívom, nem ad feleletet, úgy kell kérlelnem kedveskedõ szóval.
17 Feleségem rossznak tartja leheletem, szagomat büdösnek érzik testvéreim.
18 Még a gyerekek is megvetnek, kicsúfolnak, amikor fölkelek.
19 Menekülnek tõlem, akikkel barátkoztam, akiket szerettem, ellenséggé lettek.
20 És a bõröm alatt elpusztul a húsom, csontjaim csupaszok, mint valami fogak.
21 Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Istennek keze.
22 Miért üldöztök ti is, akárcsak az Isten? Nem tudtok már végre jóllakni húsommal?
23 Ó, bárcsak fölírná szavaim valaki, följegyezné õket egy táblára!
24 Ó, bár vasvésõvel, aztán íróónnal örökre bevésnék õket a sziklába!
25 Tudom jól, él ügyem szószólója, õ lép majd föl utoljára a földön.
26 Hogyha fölébredek, maga mellé állít, és meglátom még testembõl az Istent.
27 Látni fogom, s õ a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.
28 Ti azt gondoljátok: "Hogyan üldözzük, hogy leljük meg benne a dolog gyökerét?"
29 De a kard élétõl mégiscsak féljetek, mert a bûnök ellen harcra kél a harag. Vegyétek észbe: Él még az ítélõ!
Versículos relacionados com Jób könyve, 19:
Job 19 egy olyan fejezet, amelyben Job kifejezi fájdalmát és kétségbeesést a helyzetében, és az együttérzés és az igazságosság miatt sír. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:
Zsoltár 34:18: "A megtört szívvel rendelkezők ura közelében és az elnyomott szelleméinek megmentése." Ez a vers arról szól, hogy Isten miként közel áll azokhoz, akik elnyomottnak és elnyomottnak érzik magukat, és üdvösséget és vigaszt kínálnak számukra.
Ézsaiás 61:1: "Az Úr Isten szelleme rajtam van, mert az Úr felkent engem, hogy jó hírt hirdetjek a szelídnek bilincs. " Ez a vers a Messiás küldetéséről szól, hogy reményt és helyreállítást hozzon azok számára, akik szenvednek.
Zsoltár 88:14-15: "Miért utasítja el a lelkemet? Miért rejti el az arcodat tőlem? Az ifjúság óta túlterheltem, és szenvedtem a rémületedet; kétségbeesett vagyok." Ez a zsoltár a Jobhoz hasonló kétségbeesés imáját mutatja be, amelyben a zsoltáros felszólítja Isten segítségét a fájdalmával szemben.
Ézsaiás 49:15-16: "Lehet-e esélye egy nőnek elfelejteni a gyermekét, aki még mindig szoptat, hogy ne sajnálja, méhének fiát? Nem fogom elfelejteni. Íme, a kezem tenyerében Felvettem téged; a falaid folyamatosan előttem vannak. " Ez a vers arról szól, hogy Isten iránti szeretetét és gondozását gyermekei iránti szeretetéről és gondozásáról beszél, és megmutatja, hogy soha nem hagyja el őket, és nem felejti el őket.
Zsoltár 31:9: "Mész hozzám, Uram, mert bajba jutott; elfogyasztotta a szemem, a lelkem és a testem szomorúságban van." Ez a Zsoltár a Jobhoz hasonló imát mutat be, amelyben a zsoltáros együttérzésre szólít fel a fájdalma és a szenvedés ellen.
Capitoli: