1 Jób akkor válaszolt és így szólt:
2 Most hát hallgassatok szómra figyelmesen, ebben álljon mostan a vigasztalástok.
3 Hogyha elviseltek, akkor hát szólok, aztán ha szóltam, ám gúnyolódjatok.
4 Emberek ellen szól tán panaszom? Miért is ne volna fogytán a türelmem?
5 Forduljatok felém! És szörnyülködjetek! Szátokat tapassza be a kezetek!
6 Mikor rágondolok, biz" felháborodom, és egész testemet iszonyat fogja el.
7 Miért maradnak a gonoszok életben? Magas kort érnek meg erõ- s egészségben.
8 Jó erõben állnak elõttük fiaik, szemük elõtt virul minden sarjadékuk.
9 Házuk biztonságban minden veszély ellen, Isten verõ botja sose éri õket.
10 Fedez a bikájuk, s nem terméketlen, tehenük megellik, nem vetél el soha.
11 Fiaikat, mint a nyájat, szabadon engedik, és szarvasként ugrálnak gyermekeik.
12 Énekelnek a dob- és citeraszóhoz, a furulya hangjára meg ujjonganak.
13 Boldogság közepette töltik napjaikat, békességgel szállnak le az alvilágba.
14 Bár kérték az Istent: "Maradj tõlünk távol! Nem akarunk tudni semmit útjaidról!
15 Vajon ki a Mindenható, hogy szolgáljunk neki, s mi haszonnal járna hozzá imádkozni?"
16 Nem saját kezükben van a szerencséjük? Gonoszoknak terve távol esik tõle.
17 Hányszor alszik ki a gonoszoknak fénye? Hányszor borítja el õket veszedelem? Hányszor pusztítja el mérgesen vagyonuk?
18 Legyenek olyanok, mint a pozdorja a szélben, vagy mint a pelyva, mit a vihar kerget?
19 Fiainak tartogatja Isten a büntetést? Neki fizessen meg, hogy megemlegesse!
20 Saját szeme lássa boldogtalanságát, neki kelljen inni a Mindenható haragjából!
21 Mit törõdik vele, mi lesz háznépével, ha hónapjainak már betelt a számuk.
22 Istent akarja tán oktatni valaki, aki ítélkezik az angyalok fölött is?
23 Az egyik, mikor meghal, boldogság övezi, nincsen semmi gondja és egészen nyugodt.
24 Pattanásig feszül ágyéka a hájtól, csontjának veleje jól át van itatva.
25 A másik, mikor meghal, keserû a szíve: soha életében nem volt része jóban.
26 Mind a ketten együtt fekszenek a porban, és együtt lepi el õket a rothadás.
27 Látjátok, tudom jól, miket gondoltok, és azt a tervet is, mit ellenem szõttök.
28 Biztos gondoljátok: Hol a nagyúr háza, és hol található a gonoszok sátra?
29 Vándor utasoktól nem kérdeztétek vagy nem értettétek meg a jeleiket?
30 "A bûnöst megkímélte a romlás napjáig, de haragjának napján elragadja."
31 Ki veti szemére az élete módját, az üzelmeiért ki fizet meg neki?
32 Díszes kísérettel viszik sírjába, és gondját viselik a sírhantjának.
33 Könnyûnek találja a völgy kavicsait, és felvonul mögötte az egész világ.
34 Csupa hiúsággal hogy vigasztalnátok? Végül is csak csalás, amit válaszoltok.
Versículos relacionados com Jób könyve, 21:
A munka 21. fejezete válasz a Zofar a gonoszok büntetéséről szóló kijelentéseire. Job azt állítja, hogy sok gonosz virágzó ebben az életben, míg sok igazlelkű szenved. Azt állítja, hogy a szenvedés az emberi állapot része, és hogy a siker és a kudarc nem feltétlenül jelzi az erényt vagy a bűnt. Az alábbiakban öt vers található, amelyek foglalkoznak ezekkel a témákkal:
Zsoltár 37:7 - "Pihenjen az Úrban, és várjon benne; ne irritáljon téged azért, mert az útjában virágzik, mert az ember, aki szándékosan ravasz." Ez a vers arról szól, hogy fontos az Isten bízása, és ne aggódjon mások sikere miatt.
Zsoltár 73:3-5 - "Mert irigylem a remek iránt, amikor látta a gonoszok jólétét. Mert nincsenek szorongásuk a haláluktól, és szilárd áruk birtokában vannak. sem, és ők sem olyanok, mint más férfiak. " Ez a vers az ember irigységét ábrázolja a gonoszok jólétével kapcsolatban.
Példabeszédek 22:16 - "Aki elnyomja a szegényeket, hogy nagyítsák magát, és aki a gazdag embert adja, biztosan elszegényedik." Ez a vers kijelenti, hogy az anyagi jólét nem feltétlenül az erény jele.
Ecclesiastes 7:15 - "Mindezt láttam a hiúságom napjaiban; csak az a helyzetben veszi el az igazságát, és van egy gonosz, aki meghosszabbítja napjait rosszindulatában." Ez a vers azt az elképzelést tükrözi, hogy az igazságosság nem mindig érvényesül ebben az életben.
Lukács 6:20 - "És a szemét a tanítványai felé emelve, azt mondta: Áldott vagy, te vagy a szegények, mert a tiéd az Isten királysága." Ez a vers arról szól, hogy fontos a szellemi jutalmak keresése, nem pedig az anyag.
Capitoli: