1 Elihu folytatta és így szólt:
2 Várjál csak egy kicsit, hadd oktassalak ki! Mert tovább is tudok Isten mellett szólni.
3 Távoli forrásból merítem tudásom, és bebizonyítom Teremtõm igazát.
4 Szavaimban nincs szemernyi csalás sem, világosan látó ember áll elõtted.
5 Nézd, ok nélkül senkit nem vet meg az Isten,
6 de a gonosztevõt nem hagyja életben. A szorongatottaknak igazságot szerez,
7 szemét nem veszi le arról, aki igaz. És bár királyokat ültet a trónokra, ha az uralkodók fölkelnek ellene,
8 akkor valamennyit láncra vereti, s a nyomor pórázán fogságba kerülnek.
9 Így veti szemükre azt, amit tettek, és a bûnüket, hogy ellene lázadtak.
10 Hogy a leckét értsék, fülüket megnyitja, s azt mondja: a bûntõl el kell fordulniuk.
11 Hogyha szót fogadnak és szolgálják, akkor boldogságban érnek napjaik véget, az éveik meg csupa örömben.
12 De ha nem akarnak szófogadók lenni, akkor maguk futnak a fegyvere elé, s halálukat lelik tudatlanságukban.
13 Az álnok szívûek kitartanak dühükben, s nem könyörögnek, mikor megkötözi õket.
14 Már ifjúkorukban elpusztul a lelkük, szégyenletes módon végzõdik életük.
15 A szegényt megmenti nyomorában, nélkülözés közben kinyitja a szemét.
16 Téged is visszaránt az ínség torkából, hisz egykor bõségnek örvendhettél, folyt a zsír asztalodon, annyi volt.
17 Ámde nem ítélted el a gonosztevõt, s az árvák igazát nem oltalmaztad.
18 Most vigyázz, félre ne vezessen a bõség, a gazdag váltságdíj el ne tántorítson.
19 Úgy bánj a gazdaggal, mint a szegényebbel, az erõssel meg úgy, mint a gyengével!
20 Azokat se vesd el, akik nem barátaid, s ne ültesd helyükre saját rokonaid.
21 Jól vigyázz, nehogy a gonoszsághoz pártolj! Hisz épp erre szolgál megpróbáltatásod.
22 Isten hatalmában, nézd, milyen fönséges! Ki tudna olyan jól tanítani, mint õ?
23 Ki szabta meg, mit hogyan tegyen, ki merné mondani: "Igazságtalan voltál!"?
24 Legyen rá gondod, hogy mûveit magasztald, hisz dalokat zengnek róluk az emberek.
25 Örömmel szemléli minden egyes ember, az is, aki messzirõl látja.
26 Lám, nagy az Isten, de mi nem ismerjük, kifürkészhetetlen éveinek száma.
27 Hogyha vízcseppeket indít el lefelé, akkor esõ esik, az õ áradata,
28 amely lezúdul a fellegekbõl, s cseppekben tömérdek emberre hullik.
29 Ki tudná felfogni felhõi méretét, s a hangos mennydörgést a sátorából?
30 Kiteríti a felhõt, amely eltakarja, és befödi vele a hegyek csúcsait.
31 Ezáltal viseli gondját a népeknek, így látja el õket bõven táplálékkal.
32 A két kezébe fogja a villámot, aztán megszabja, hová essen.
33 Mennydörgése hangja jelzi közeledtét, bosszuló haragja a gazság felé tart.
Versículos relacionados com Jób könyve, 36:
A Job 36 egy olyan fejezet, amelyben Eliú továbbra is beszéli Isten igazságosságáról és a bizalom iránti szükségességről, még a nehézségek közepette is. Eliú hangsúlyozza Isten szuverenitását és bölcsességét, és azt állítja, hogy Job szenvedései isteni korrekciót jelentenek büszkeségének és bűnének. Hangsúlyozza a bűnbánat és az Istennek való alárendelés szükségességét is.
Példabeszédek 3:11-12: "A fiam, az Úr korrekciója nem megveti, sem elájul, amikor őt megcáfolják; mert az Úr megrázza azt, akit szeret, csakúgy, mint a Fiú apja, akinek jól akar. " Ahogyan Eliú azt állítja, hogy Job szenvedései isteni korrekció, ez a közmondások verse hangsúlyozza az Úr korrekciójának elfogadásának fontosságát, mert ez a szeretet és az ápolás jele.
Zsoltár 119:75: "Tudom, Uram, hogy ítéleteid igazak, és hogy hűségedben engem sújt." Eliú azt állítja, hogy Job szenvedései igazak, és kijavítják őt, és a 119. zsoltár verse hasonló elismerést mutat Isten igazságának és hűségének, még a szenvedés közepette is.
Jakab 4:10, "Megalázz téged az Úr előtt, és ő felmagasztal téged." Eliú hangsúlyozza a munka szükségességét, hogy megalázza magát Isten előtt, és megbánja a büszkeséget vagy a bűnt, és ez a Jamesben található vers szintén hangsúlyozza az alázat fontosságát Isten előtt.
Zsoltár 147:5: "Nagy a mi Urunk és nagy hatalom; megértése végtelen." Eliú hangsúlyozza Isten bölcsességét és ismereteit, és a 147. zsoltár verse kiemeli az isteni megértés nagyságát és végtelenségét.
Példabeszédek 16:19: "Jobb, ha alázatos az elme a szelídséggel, mint megosztani a romlásokat a kiválóval." Eliú hangsúlyozza az alázat és az Istennek való alárendelés szükségességét, és ez a közmondásokban szereplő vers szintén kiemeli az alázat fontosságát, szemben a kiváló büszkeséggel.
Capitoli: