1. Dávid megrendült. Fölment a kapu fölötti szobába és sírt. Elcsukló hangon így siránkozott: "Fiam, Absalom! Fiam, fiam Absalom! Ó, bár én haltam volna meg helyetted!"

2. Jelentették Joábnak: "A király sír és jajgat Absalom miatt."

3. Így azon a napon gyászra fordult a gyõzelem az egész sereg számára, mert a sereg megtudta azon a napon, hogy a király bánkódik a fia miatt,

4. s ezen a napon a sereg lopva tért vissza a városba, ahogyan az a sereg lopakodik, amelyik szégyenkezik, mivel megfutamodott a csatából.

5. A király befödte arcát, és hangosan siránkozott: "Fiam, Absalom! Absalom, fiam, fiam!"

6. Joáb bement a királyhoz a házba, és azt mondta: "Ma szégyenbe borítottad embereid arcát, akik ma megmentették az életedet, fiaid és lányaid életét, feleségeid életét és ágyasaid életét.

7. Mert szeretetet tanúsítottál azok iránt, akik gyûlölnek, azokkal szemben meg, akik szeretnek téged, gyûlöletet. Ma megmutattad, hogy sem a sereg vezére, sem az emberek nem jelentenek neked semmit. Igen, most már tudom: Azt találnád helyénvalónak, ha Absalom életben maradt volna, mi meg ma mind elestünk volna.

8. Kelj föl, menj ki és intézz barátságos szavakat az emberekhez. Mert esküszöm az Úrra: ha nem mész ki, az éjszaka egyetlen ember sem marad melletted. De ez nagyobb baj lesz neked, mint bármi baj, ami ifjúságodtól mostanig ért."

9. A király tehát fölállt és a kapu alá ült. Erre kihirdették az egész seregnek: "Nézzétek, a király ott ül a kapuban!" S az egész nép a király elé járult. Izrael fiai elmenekültek, ki-ki a maga sátorába.

10. Izrael minden törzse, az egész nép vitázott. Így beszéltek: "A király kiszabadított bennünket ellenségeink kezébõl, méghozzá a filiszteusok kezébõl szabadított ki minket. De Absalom elõl kénytelen volt elmenekülni az országból.

11. Ám Absalom, akit fölkentünk királyunkká, elesett a csatában. Nos hát, meddig haboztok még visszahozni a királyt?"

12. A királynak fülébe jutott, hogy egész Izraelben így beszélnek. Így hát a király üzenetet küldött Cádok és Ebjatár papnak: "Beszéljetek Júda véneivel, ilyen módon: Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában?

13. Hisz a testvéreim vagytok, a vérem és a húsom vagytok. Miért akartok az utolsók lenni a király visszahozásában?"

14. Amazának pedig ezt mondjátok: "Hát nem a vérem és húsom vagy? Ezt meg azt tegye velem Isten, ha nem teszlek meg Joáb helyett a sereg vezérévé, egész életedre."

15. Júda férfiai mind összefogtak, egy szívvel, és ezt üzenték a királynak: "Térj vissza, te és szolgáid!"

16. A király tehát elindult hazafelé, és a Jordánhoz ért. A júdeaiak egészen Gilgalig eléje mentek, hogy segítségére legyenek a királynak az átkelésben.

17. A Benjamin fiai közül való Simi, a Bachurimba való Gerának a fia szintén eléje ment a júdeaiakkal Dávid királynak.

18. Ezer ember volt vele Benjamin fiai közül. Saul házának felügyelõje, Ciba elõre ment a Jordánhoz, még mielõtt a király odaért volna, a tizenöt fiával és húsz szolgájával,

19. s minden elõkészületet megtettek ahhoz, hogy a király családja átkeljen és jól érezze magát. Gera fia, Simi a király lába elé borult, amikor épp át akart kelni a Jordánon,

20. s így szólt a királyhoz: "Ne tartson uram gonosznak, ne gondoljon arra a gonoszságra, amelyet szolgád elkövetett azon a napon, amelyen uram és királyom elhagyta Jeruzsálemet. Ne vegye szívére a király a dolgot.

21. Szolgád jól tudja, hogy vétett ellened, s ma elsõként jött ide József házából uram, királyom elé!"

22. Ceruja fia, Abisáj megszólalt, és azt kérdezte: "Ne haljon meg Simi, amiért átkozta az Úr fölkentjét?"

23. Dávid azonban azt mondta: "Mit tegyek veletek, Ceruja fia, amiért ma megkísértetek? Hát hogy halhatna meg ma valaki Izraelben? Vagy nem lettem ma ismét Izrael királya?"

24. Aztán a király odaszólt Siminek: "Nem halsz meg!" S a király megesküdött rá neki.

25. Mifiboset, Saul fia szintén eléje ment a királynak. Attól a naptól, hogy a király elmenekült egészen addig, míg épségben vissza nem tért, nem mosta meg a lábát meg a kezét, nem gondozta a szakállát, és a ruháját sem mosta ki.

26. Amikor most Jeruzsálembõl a király elé ment, a király megkérdezte tõle: "Miért nem jöttél velem, Mifiboset?"

27. Így válaszolt: "Uram és királyom! A szolgám becsapott. Szolgád ugyanis megbízta: Nyergeld föl nekem a szamarat, hadd üljek fel rá és menjek el a királlyal. Szolgád ugyanis béna.

28. De õ megrágalmazta szolgádat uram és királyom elõtt. Ám uram és királyom olyan, mint az Isten angyala. Tégy hát úgy, amint jónak látod.

29. Atyám egész háza nem várhatott egyebet a halálnál uramtól és királyomtól. Te mégis azok közé soroltad szolgádat, akik asztalodnál ehetnek. Mi egyébhez van még jogom, mint hogy újra a királyhoz folyamodjam."

30. A király ezt felelte neki: "Mit szaporítod a szót? Elrendelem, hogy te és Ciba osztozzatok a földön."

31. Erre Mifiboset azt mondta a királynak: "Akár az egész is az övé lehet, ha uram és királyom épségben hazatér."

32. A gileádi Barzilláj lejött Rogelimbõl és elkísérte a királyt, hogy átvezesse a Jordánon.

33. Barzilláj nagyon idõs ember volt, nyolcvanesztendõs. Ellátta a királyt élelemmel, amíg Machanajimban tartózkodott, mivel jómódú ember volt.

34. Ezért most így szólt hozzá a király: "Gyere velem, s otthon, Jeruzsálemben gondoskodom rólad öregségedre."

35. De Barzilláj ezt válaszolta a királynak: "Hány évem van még hátra, hogy a királlyal menjek Jeruzsálembe?

36. Most nyolcvanesztendõs vagyok. Meg tudom még különböztetni: mi a jó és mi a rossz? Ízlik még szolgádnak, amit eszik vagy iszik? Aztán tudom én még hallgatni az énekeseket és énekesnõket? Miért legyen szolgád uramnak és királyomnak a terhére?

37. Csak épp átkíséri szolgád a királyt a Jordánon - miért ajánl hát fel a király nekem ilyen jutalmat?

38. Engedd meg szolgádnak, hadd térjen vissza, hogy városomban, atyám és anyám sírja közelében halhassak meg. Hanem szolgád, Kimhan szívesen elmenne urammal és királyommal, neki megteheted, amit jónak látsz."

39. Erre a király azt mondta: "Velem jön Kimhan, s megteszem neki, amit te jónak látsz. S ha valaha lesz valami kívánságod, mindig megteszem neked."

40. Az egész nép átkelt a Jordánon, a király is átkelt, aztán megölelte és megáldotta Barzillájt, s az visszatért otthonába.

41. A király Gilgal felé folytatta az útját. Kimhan kísérte, s vele tartott Júda egész népe, valamint Izrael népének a fele is.

42. Ám Izrael fiai egyszer csak a király elé járultak és megkérdezték a királytól: "Miért csábítottak el testvéreink, Júda férfiai? A királyt és egész háza népét, valamint Dávid embereit is mind rávették, hogy keljen át a Jordánon."

43. Júda férfiai így válaszoltak Izrael férfiainak: "De hisz a mi vérünkbõl való a király! Miért vagytok hát úgy felháborodva? Tán a király költségére ettünk, vagy elvettük magunknak a részeteket?"

44. Izrael fiai így válaszoltak a júdeaiaknak: "Tíz rész az enyém a királyból. Azonkívül én vagyok az elsõszülött. Miért nézel hát le? Nem én mondtam elõször, hogy hozzuk vissza a királyt?" De a júdeaiak válasza még keményebb volt, mint Izrael fiaié.





“Se você não entrega seu coração a Deus, o que lhe entrega?” “Você deve seguir outra estrada. Tire de seu coração todas as paixões deste mundo, humilhe-se na poeira e reze! Dessa forma, certamente você encontrará Deus, que lhe dará paz e serenidade nesta vida e a eterna beatitude na próxima.” São Padre Pio de Pietrelcina