1 (Alleluja!) Magasztaljátok az Urat, szólítsátok nevét,
2 hirdessétek mûveit a népek között! Daloljatok, zenéljetek neki, hirdessétek minden csodáit!
3 Dicsekedjetek szent nevében! Akik keresik az Urat, azoknak örüljön a szívük!
4 Tekintsetek az Úrra és erejére, keressétek mindig tekintetét!
5 Gondoljatok csodáira, amelyeket mûvelt, a jelekre és ajka szavaira!
6 Ti, fiai Ábrahámnak, az Úr szolgájának, fiai Jákobnak, az õ választottjának!
7 Az Úr a mi Istenünk, ítéletei az egész világon érvényesek.
8 Mindvégig emlékezik szövetségére, ígéretére, amelyet ezernyi nemzedékre adott,
9 a szövetségre, amelyet Ábrahámmal kötött, az esküre, amelyet Izsáknak esküdött,
10 s amelyet Jákobnak szilárd törvényül adott, örök kötésül Izraelnek.
11 Így nyilatkozott: Kánaánt neked adom osztályrészül és örökségedül.
12 Amikor még kis számban és kevesen, jövevényként éltek azon a földön,
13 az egyik törzstõl a másikig, s az egyik országból a másik néphez vándoroltak,
14 akkor sem engedte, hogy elnyomják õket, királyokat büntetett miattuk:
15 "Fölkentjeimet ne érintsétek, prófétáimnak ne ártsatok!"
16 Aztán éhínséget hozott a földre, összetörte botjukat, a kenyeret.
17 De elõreküldött egy férfit számukra, Józsefet, akit szolgaként eladtak.
18 Lábát bilincsbe verték, nyakát vasjáromba kényszerítették,
19 amíg be nem teljesedett, amit elõre megmondott, amíg az Úr szava nem igazolta õt.
20 A király maga küldött, hogy oldják le bilincsét, a népek fejedelme tette szabaddá.
21 Megtette házának urává, minden javának intézõjévé,
22 hogy akarata szerint vezesse nagyjait, és bölcsességre tanítsa véneit.
23 Aztán Izrael átvonult Egyiptomba, Jákob jövevény lett Kám földjén.
24 Az Úr megsokasította népét, erõsebbé tette elnyomóinál.
25 Majd megváltoztatta szívüket, és meggyûlölték népét, s álnokul bántak szolgáival.
26 Akkor Mózest küldte, a szolgáját, és küldte Áront, a választottját.
27 Õk jeleit mutatták elõttük, nagy csodáit Kámnak földjén.
28 Sötétséget támasztott, sötét lett, de ellenálltak parancsainak.
29 Vizüket vérré változtatta, halaikat kipusztította.
30 Békákkal borította a földet, egészen a király lakhelyéig.
31 Szólt, és légyrajok törtek elõ, és szúnyogok minden határukon.
32 Esõ helyett jégverést küldött, és pusztító tûz hullott országukra.
33 Tönkretett szõlõt és fügefát, minden mezejükön letörte a fákat.
34 Szólt, és sáskák jöttek, meg számtalan pusztító bogár.
35 Felfaltak mindent, ami zöldellt a földön, felfalták földjeik termését.
36 Lesújtott minden elsõszülöttre, a férfierõ minden zsengéjére.
37 Majd kivezette õket arannyal s ezüsttel rakodva, gyengélkedõ nem volt törzseikben.
38 Az egyiptomiak örültek kivonulásuknak, mert rettegésben éltek miattuk.
39 Felhõt terített az égre, hogy bevonja õket, éjjel pedig tûzzel világított nekik.
40 Áhítozásukra fürjeket küldött, és égi kenyérrel lakatta jól õket.
41 Sziklát nyitott meg és víz tört elõ, patakban folyt a pusztán végig.
42 Mert megemlékezett szent ígéretérõl, amit Ábrahámnak, a szolgájának tett.
43 Ujjongás közt vezette ki népét, örömrivalgás közepette választottait.
44 Nekik adta a pogányok földjeit, s õk hozzá szerezték a népek kincseit,
45 hogy megtartsák törvényeit, hogy teljesítsék parancsait.
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 105:
A 105. zsoltár egy dicséretes dal, amely emlékeztet Isten csodáira népének javára, Ábrahám megválasztásától az ígért föld meghódításáig. A zsoltáros sürgeti az embereket, hogy mindig emlékezzenek ezekre a csodákra, és bízzanak Istenben az élet minden körülményében. Az alábbiakban öt vers található a zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:
Genesis 12:2-3: "Nagy nemzetet fogok készíteni; megáldom és javítom a nevét; és te áldás leszel. Megáldom azokat, akik megáldják és átkozzák azokat, akik átkoznak; a Föld családja ". Ez a vers megmutatja Isten népének történetének kezdetét, Ábrahám választásával és az ígéretével, hogy az összes nemzet megáldja.
Exodus 6:6-7: "Ezért mondjuk Izrael gyermekeinek, én vagyok az Úr. Kihúzlak téged az egyiptomiak vádjaiból, és megszabadítlak téged a szolgaságukból; és meghosszabbított karral és megmentlek téged és megmentlek téged és Nagyszerű ítéletek. Átviszem az embereimet, és a te Istened leszek; és tudni fogod, hogy én vagyok az Úr, a te Istened, hogy elviszem az egyiptomiak vádját. " Ez a vers arra az időre utal, amikor Isten megszabadította Izrael népét az egyiptomi rabszolgaságtól, teljesítve ígéretüket, hogy vigyázzanak rájuk és Istenük legyen.
Mózes 8:3: "Megalázott téged, és hagyta, hogy éhes legyen, és fenntartotta téged a mannával, amit nem tudott, és a szüleid sem tudták őt; arra utal, hogy az ember nem csak kenyeret fog élni, hanem az egészet. kijön az Úr szájából, hogy élni fog. " Ez a vers arra az időre hasonlít, amikor Isten fenntartotta a sivatagi embereket Mannával, és megtanította őket, hogy minden tőle függ.
1 Krónikák 16:8-9: "Adj át az Úrnak köszönhetően, hívja fel a nevét, ismerkedjen meg a népek munkái között. Énekelj, énekelj dicséret, beszélj minden csodájukról." Ez a vers arra ösztönzi az embereket, hogy dicsérjék Istent, és mondják el csodáikat másoknak, csakúgy, mint a 105. zsoltár.
Ézsaiás 43:2: "Amikor áthalad a vizeken, veled leszek, és amikor a folyókon keresztül nem merülnek fel téged; amikor a tűzön áthalad, nem fogsz megégni, és a láng sem ég benned. " Ez a vers Isten hűségéről szól, hogy minden helyzetben megvédje népét, csakúgy, mint Izrael vezetésében a sivatagon keresztül és az ígért föld meghódításában.
Capitoli: