1 (A karvezetõnek, húros hangszerre - Dávid tanítókölteménye.)
2 Figyelj imádságomra, Uram, ne zárkózz el könyörgésem elõl!
3 Fordulj felém és hallgass meg! A félelem hajszol,
4 az ellenség zaja és a gonoszok lármája megzavar. Mert bajt hoznak rám, bõszülten támadnak.
5 A szívem remeg bensõmben, és halálfélelem környékez.
6 Félelem, aggódás kerít hatalmába, és borzalom tölt el.
7 Így szólok: "Bárcsak szárnyam volna, mint a galambnak, akkor elrepülnék és megnyugodnék."
8 Igen, szeretnék elfutni messze innét, kedvem szerint a pusztában laknék.
9 Sietve kerestem vihartól, széltõl védett menedéket,
10 Uram, a rohanó ár és nyelvük zaklatása ellen. Hiszen a városban csak viszályt és erõszakot látok.
11 Nappal és éjjel körbejárnak a város falain, belül erõszak és gonoszság tanyázik.
12 Belsejében álnokság lakik, az utcákon nem szûnik a zsarolás és csalás.
13 Ha csak ellenségem gyalázna, azt még elviselném. Ha csak az fordulna ellenem, aki gyûlöl, elbújnék elõle.
14 De te voltál az, aki társam vagy, te lettél ellenségem, akiben megbíztam,
15 akivel az Isten házában bensõséges barátságra léptem. Eméssze meg õket a nyugtalanság,
16 lepje meg õket a halál! Élve kerüljenek a sírba, mert ahol õk vannak, ott van a gonoszság házaikban!
17 Én azonban Istenhez kiáltok, az Úr megment engem.
18 Panaszkodom és sóhajtozom színe elõtt este, reggel, délben, és meghallgatja szavam.
19 Békében menti meg lelkemet azoktól, akik bántanak. Mert sokan vannak ellenem.
20 Isten engem meghallgat, õket megalázza: õ, aki örökké uralkodik; mivel nem térnek meg, s nem ismerik az istenfélelmet.
21 Ki-ki barátja ellen emeli kezét, és megszegi adott szavát.
22 Arca olyan sima, mint a vaj, de szívében háborút forgat. Látszatra beszéde enyhítõ olaj, de a valóságban kivont éles kard.
23 Bízd gondjaidat az Úrra, õ majd megerõsít, nem hagyja, hogy az igaz meginogjon!
24 Te pedig, Istenem, taszítsd le õket mind az örvény kútjába. A vérengzõ és csaló emberek éveik felét sem érik meg. De én, Uram, tebenned bízom.
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 55:
Az 55 -ös zsoltár Dávid sírja a fájdalma és szenvedése ellen, amelyet ellenségeinek szavai és áruló cselekedetei okoznak. A zsoltáros arra kéri Istent, hogy mentse meg őt és ítélje meg ellenségeit, bízva abban, hogy meghallja és cselekszik. Az alábbiakban öt vers található a Zsoltár 55 -ös témáival kapcsolatban:
Zsoltárok 31:22: "De bízom benned, Uram, és azt mondom, hogy te vagy az én Istenem." Dávid kifejezi az Istenbe vetett bizalmát, még a nehézségek és árulás közepette is.
Zsoltár 54:4: "Íme, Isten az én segítőm; az Úr az, aki fenntartja az életemet." A zsoltáros felismeri, hogy csak Isten segíthet és fenntarthatja őt a szorongás idején.
Zsoltár 56:9: "Amikor kiáltok, akkor az ellenségeim visszatérnek; ezt tudom, mert Isten nekem szól." Dávid bízik abban, hogy Isten meghallja őt és az ő javára cselekszik, ellenségeit visszahozza.
Zsoltár 57:1: "Jelenleg van irgalom, Istenem, irgalommal bír, mert a lelkem bízik benned; és a szárnyak árnyékában menedéket ad, amíg a balesetek elmúlnak." David irgalmasságra és isteni védelemre szólít fel, tudva, hogy csak Istenben találhat menedéket.
Zsoltár 59:9: "De én énekelni fogom az erődet; reggel örömmel dicsérem az irgalmadat; mert a fájdalmam napján magas menedéket és védelmet kapsz." Dávid dicséri Istent az erejéért és kegyelméért, felismerve, hogy a menedék és a szorongás közepette védelme.
Capitoli: