1 (A karvezetõnek a "Szarvasünõ reggel..." dallamára - Dávid zsoltára.)
2 Istenem, Istenem, miért hagytál el, miért maradsz távol megmentésemtõl, panaszos énekemtõl?
3 Szólítalak nappal, Istenem, s nem hallod, szólítalak éjjel, s nem adsz feleletet.
4 Mégis te vagy a Szent, aki Izrael szentélyében lakik.
5 Atyáink benned reménykedtek, reméltek, s te megszabadítottad õket.
6 Hozzád kiáltottak és megmenekültek, benned bíztak és nem csalatkoztak.
7 De én csak féreg vagyok, nem ember, az emberek gúnytárgya s a népek megvetettje.
8 Mind, aki lát, gúnyt ûz belõlem, elhúzza száját és csóválja fejét.
9 "Az Úrban bízott, hát mentse meg, segítsen rajta, ha szereti!"
10 Te hoztál elõ az anyaméhbõl, jóvoltodból gond nélkül pihenhettem, anyám ölén.
11 A tiéd vagyok kezdettõl fogva, anyám méhétõl fogva te vagy az én Istenem.
12 Ne maradj távol szükségemben, légy közel, mert sehol sincs segítség!
13 Hatalmas tulkok vesznek körül, Básán bikái körülfognak.
14 Szájuk kitátva, mint zsákmányra éhes ordító oroszláné.
15 Olyan vagyok, mint a kiöntött víz. Csontjaimat szétszedték, szívem, mint a viasz, szétfolyt bensõmben.
16 Torkom kiszáradt, mint a cserép, nyelvem ínyemhez tapadt.
17 Kutyák falkája ólálkodik körülöttem, s gonosztevõknek serege zár körül. Kezemet és lábamat összekötözték, (16c) és a halál porába fektettek.
18 Megszámlálhatom minden csontomat; õk néznek és bámulnak,
19 elosztják maguk közt ruhámat, köntösömre pedig sorsot vetnek.
20 Ne maradj hát távol, Uram, te vagy segítségem, siess mentésemre!
21 Mentsd meg lelkemet a kardnak élétõl, a kutyák karmából ragadd ki életemet!
22 Szabadíts ki az oroszlán torkából, védj meg engem, szegényt, a tulkok szarvától!
23 Nevedet hirdetni fogom testvéreim elõtt, és a közösségben dicsõítlek téged.
24 Ti, akik félitek az Urat, áldjátok, Jákob fiai, magasztaljátok! Félje õt Izrael minden törzse!
25 Hiszen õ nem szégyellte, nem vetette meg a szegény nyomorát, nem rejtette el elõle arcát, meghallgatta, amikor hozzá kiáltott.
26 A tied dicséretem a nagy közösségben, azok elõtt, akik félnek téged, beváltom fogadalmam.
27 A szegények esznek és jóllaknak. Dicsõítsék az Urat mind, akik keresik: szívük élni fog mindörökké!
28 A föld határai errõl emlékeznek és az Úrhoz térnek mind. Leborul elõtte a pogányok minden törzse,
29 hiszen az Úré a királyság, õ uralkodik a népeken.
30 Csak õelõtte borul le a földnek minden hatalmassága, elõtte hajolnak meg mind, akik a porba visszatérnek, és lelkem neki fog élni.
31 Nemzetségem neki fog szolgálni. Az Úrról beszélnek majd az eljövendõ nemzedéknek,
32 igazságosságát hirdetik a jövõ népének: õ vitte ezt végbe.
Versículos relacionados com Zsoltárok könyve, 22:
A 22. zsoltár egy vers, amely kifejezi a zsoltáros szenvedését és fájdalmát az élet hátrányaival szemben. A "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?" és továbbra is leírja a fizikai és érzelmi fájdalmat, amellyel szembesül. A következő versek a bibliai részekre mutatnak, amelyek a 22. zsoltárban szereplő témákra vonatkoznak:
Ézsaiás 53:3: "Megvetették és a leginkább elutasították a férfiak körében; fájdalomcsillapító ember és aki tudja, mit szenved; és mivel az egyik ember elrejti az arcát, megvetjük, és nem tettünk ügyet. " Ez a vers a Messiás szenvedéséről és a férfiak elutasításáról szól, amely egy olyan kép, amelyet gyakran társítanak a 22. zsoltárban leírt szenvedéshez.
Zsoltár 69:20: "A szemrehányás eltörte a szívemet, és beteg vagyok; szánalomra vártam, de Debalde -t; a vigasztalók, és nem találtam őket." Ez a vers arról szól, hogy a zsoltáros érzései és fájdalomról szólnak, és ezeket az érzéseket hasonlóan fejezik ki a 22. zsoltárban.
Sirorations 1:12: "Ne mozgassa meg ezt, mindazokat, akik átadják az utat? Válaszolva, és nézd meg, van -e olyan fájdalom, mint a fájdalom, amelyet rám hozott, amellyel az Úr haragjának haragjának napján sújtott engem "" Ez a vers kifejezi a szenvedés fájdalmát és szenvedését is, amely a 22. zsoltár egészében általános téma.
Máté 27:46: "A kilencedik óra körül hangos hangon kiáltotta Jézust, mondván: Eli, Eli, Lemá Sabactani; mit jelent: Isten, Isten, miért hagytál el engem?" Ez a vers egy közvetlen idézet a 22. zsoltár elejétől, és gyakran kapcsolódik Jézus Krisztus keresztre feszítéshez.
Zsidók 5:7-8: "A testének napjaiban erős sírással és könnyekkel, imákkal és könyörgőkkel felajánlotta azoknak, akik megszabadultak a haláltól, és tisztelete miatt hallották. Noha fia volt, ő, ő, ő Megtanult engedelmesség az Ön által elszenvedett dolgokért. " Ez a vers Krisztusnak a szenvedés iránti engedelmességéről szól, amely a 22. zsoltár központi témája.
Capitoli: