Apostolok Cselekedetei, 4

Katolikus Biblia

1 Még beszéltek a népnek, amikor a papok, a templomõrség parancsnoka és szadduceusok odamentek hozzájuk.

2 Rossz néven vették, hogy tanítják a népet, és hirdetik Jézus példájával a halálból való feltámadást.

3 Kezet vetettek rájuk, de mivel már este volt, másnapig õrizetben tartották õket.

4 Azok közül, akik a beszédet hallgatták, sokan hívõk lettek, úgyhogy a férfi hívõk száma mintegy ötezerre növekedett.

5 Másnap összegyûltek Jeruzsálem elöljárói, a vének, az írástudók,

6 Annás fõpap, Kaifás, János és Sándor s mindnyájan, akik a fõpapi nemzetségbõl valók voltak.

7 Elõállították és vallatóra fogták õket: "Miféle hatalommal vagy kinek a nevében tettétek?"

8 Péter a Szentlélektõl eltelve így válaszolt: "Népünk elöljárói és ti vének!

9 Ha azért vallattok ma minket, amiért egy nyomorékkal jót tettünk, hogy vajon hogyan is gyógyult meg,

10 hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy annak a názáreti Jézus Krisztusnak a nevében, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Az õ nevében áll itt elõttetek egészségesen.

11 Õ az a kõ, amelyet ti, az építõk elvetettetek, mégis szegletkõvé lett.

12 Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetnénk."

13 Amikor látták Péter és János bátorságát, és megtudták, hogy írástudatlan és tanulatlan emberek, csodálkoztak; s mikor felismerték õket, hogy Jézussal voltak,

14 ráadásul a meggyógyult ember is ott állt, nem tudtak mit mondani.

15 Kiparancsolták õket a fõtanácsból, és egymás közt

16 tanakodtak: "Mitévõk legyünk ezekkel az emberekkel? Hisz egész Jeruzsálem tudja, hogy nyilvánvalóan csodát tettek, nem is tagadhatjuk.

17 De hogy a dolognak tovább ne terjedjen a híre a nép közt, fenyegessük meg õket, hogy többé senki emberfiának ne beszéljenek ennek a nevében."

18 Ezzel behívták õket, és megparancsolták nekik, hogy egyáltalán ne beszéljenek és ne tanítsanak Jézus nevében.

19 Péter és János azonban így válaszoltak: "Ítéljétek meg magatok, helyes volna-e Isten elõtt, hogy inkább rátok hallgassunk, mint az Istenre?

20 Mi nem hallgathatunk arról, amit láttunk és hallottunk."

21 Erre újra megfenyegették, aztán a népre való tekintettel szabadon bocsátották õket, mert semmi jogcímet nem találtak megbüntetésükre. Mindenki dicsõítette az Istent a történtek miatt,

22 hiszen az az ember, akivel ez a csodálatos gyógyulás történt, már több mint negyvenéves volt.

23 Azután, hogy szabadon bocsátották õket, az övéikhez mentek, és elbeszélték, mit mondtak nekik a fõpapok és a vének.

24 Ennek hallatára egy szívvel-lélekkel Istenhez emelték szavukat: - "Uram, te alkottad az eget, a földet, a tengert és mindent, ami bennük van.

25 Szolgádnak, Dávid atyánknak szájával ezt mondtad a Szentlélek által: Miért háborognak a nemzetek, a népek miért kovácsolnak hiú terveket?

26 A föld királyai fölkelnek, nagyjai összeesküsznek az Úr és az õ Fölkentje ellen.

27 Mert valóban összefogott ebben a városban Heródes és Poncius Pilátus a pogányokkal és Izrael népével fölkent, szent szolgád, Jézus ellen,

28 hogy végrehajtsák azt, amit hatalmad és akaratod elõre elhatározott.

29 És most, Uram, tekints fenyegetõzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat.

30 Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében."

31 Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyûltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

32 A sok hívõ mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt.

33 Az apostolok nagy erõvel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bõségesen részesültek a kegyelemben.

34 Nem akadt köztük szûkölködõ, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta,

35 és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belõle, a szükséghez mérten.

36 József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia,

37 eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette.




Versículos relacionados com Apostolok Cselekedetei, 4:

Az apostolok cselekedeteinek 4. fejezete elmondja Péter és János letartóztatását, miután csodát végeztek és prédikálnak Jézusról a Templom téren. Ezeket a Szanhedrin előtt, a legmagasabb zsidó vágás előtt veszik fel, és megkérdőjelezik tekintélyükről és tanításaikról. A vallási vezetők megdöbbentnek Péter és János bátorságával és bölcsességével, és miután fenyegették őket, felszabadítják őket. Az alábbiakban öt vers található a fejezetben szereplő témákkal kapcsolatban:

János 14:6: "Jézus azt válaszolta:" Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jön az Atyához, kivéve nekem. "" Pétert és Jánosot letartóztatták Jézusról szóló prédikáció miatt, aki azt állította az üdvösség és az örök élet útja. Ez a vers megerősíti az általuk megosztott üzenetet.

Az apostolok cselekedetei 4:12: "Semmi másban nincs üdvösség, mert a mennyország alatt nincs más név a férfiaknak, akiket meg kell menteni." Peter ezt kijelenti, amikor a Szanhedrin kihallgatja a Jézus nevében végzett gyógyulást. Azt állítja, hogy Jézus az egyetlen üdvösség eszköze.

A 4:19-20 apostolok cselekedetei: "De Peter és John azt válaszolták:" Döntse el magát, ha Isten szemében van, hogy jobban engedelmeskedjen neked. Mert nem hagyhatjuk abba a beszélgetést, amit láttunk és hallunk. " ". Még a letartóztatás és az üldöztetés fenyegetése ellenére Péter és John megtagadják a Jézusról és az igazságnak a prédikálását.

2 Timóteus 1:7: "Mert Isten nem adta nekünk a gyávaság szellemét, hanem a hatalmat, a szeretetét és az egyensúlyt." Péter és János bátorsága az üldöztetés ellen tükrözi azt az erőt, amelyet Isten követõinek ad. Nem szégyellik az evangéliumot, és a vallási vezetők nem félnek meg.

Az apostolok cselekedetei 4:31: "Miután imádkoztak, az a hely, ahol összegyűjtötték őket; mindannyian tele voltak a Szentlélekkel, és merészen bejelentették Isten Igéjét." A szabadon bocsátás után Peter és John csatlakoznak a többi tanítványhoz, és együtt imádkoznak. Ez a vers azt mutatja, hogy az ima és más hívõkkel való közösség fontos a hit és a bátorság megerősítése érdekében az üldöztetés ellen.





Capítulos: