1 Júda vétke vastollal van felírva, hegyes gyémánttal rávésve szívük táblájára és oltáraik szarvaira,
2 így tanúskodik ellenük. (Vétkének okozói az oltárok és a berkek, minden lombos fa alatt, a magas dombokon,
3 a hegyeken és a tágas mezõkön.) Gazdagságodat és minden kincsedet a zsákmányolók kezére juttatom, és így megfizetek minden vétkedért az egész országodban.
4 El kell majd hagynod örökrészedet, amelyet adtam neked; ellenségeid szolgaságába vetlek olyan országban, amelyet nem ismersz. Mert haragom tüze fellobbant ellened, és égni fog örökké.
5 Ezt mondja az Úr: Átkozott az az ember, aki emberben bízik, aki halandóra támaszkodik, és szíve elfordul az Úrtól.
6 Olyan lesz, mint a cserje a pusztában: Ha valami jó jön, semmit sem lát belõle, hanem a kiaszott sivatagban tanyázik, sós és lakhatatlan földön.
7 Áldott az az ember, aki az Úrban bízik, akinek az Úrban van a reménye.
8 Olyan lesz, mint a víz mellé ültetett fa, amely gyökereit egészen a folyóig ereszti. Ha jön a hõség, nem kell félnie, lombja mindig zöldellni fog. Szárazság idején sem kell aggódnia, akkor sem szûnik meg gyümölcsöt teremni.
9 Csalárdabb az emberi szív mindennél, és tele van gonoszsággal. Ki lát bele titkos rejtekeibe?
10 Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.
11 A fogolymadár kikölti a tojást, amit nem õ tojt. Ilyen az az ember, aki gazdagságot gyûjt hamis úton: élete delén itt kell hagynia, így végül is bolondnak bizonyul.
12 Dicsõséges királyi szék, magasztos kezdettõl fogva: a mi szent helyünk.
13 Izraelnek reménysége, Uram! Azok, akik elhagynak, mind megszégyenülnek; akik pedig elfordulnak tõled, azokat gyökerestül kitépik földjükbõl, mert elhagyták az élõ vizek forrását.
14 Gyógyíts meg, Uram, és meggyógyulok, szabadíts meg, és megszabadulok, mert te vagy egyetlen reménységem.
15 Folyvást azt mondogatják nekem: "Hol van az Úr szava? Valósuljon meg!"
16 Mégsem követeltem, hogy rosszat hozz rájuk, és a nyomorúság napját sem kívántam: ezt te jól tudod. Ami ajkamat elhagyta, nyilvánvaló volt elõtted.
17 Ne légy hát félelmemre, te, aki menedékem vagy a nyomorúság napján.
18 Valljanak szégyent, akik üldöznek, ne én szégyenüljek meg! Rettegjenek õk, ne én rettegjek! Rájuk hozd el a nyomorúság napját, és kétszeres csapással zúzd õket össze!
19 Így szólt hozzám az Úr: "Menj, és állj meg a nép fiainak kapujában, amelyen ki- és bejárnak Júda királyai, és Jeruzsálem minden kapujában.
20 És ezt mondd nekik: Halljátok az Úr szavát Júda királyai, Júda egész népe és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok e kapukon!
21 Ezt mondja az Úr: Vigyázzatok magatokra, ne hordjatok terhet szombati napon, és ne vigyetek be semmit Jeruzsálem kapuin.
22 Házaitokból se hordjatok ki terhet szombati napon, és semmiféle munkát ne végezzetek. Szenteljétek meg a szombati napot, amint atyáitoknak megparancsoltam.
23 De õk nem hallgattak rám, s nem fordították felém a fülüket, hanem megkeményítették nyakukat; nem hallgattak meg, s nem fogadták el az intést.
24 De ha ti hallgattok rám - mondja az Úr -, és szombati napon nem visztek be terheket ennek a városnak kapuin, hanem megszentelitek a szombatot, és semmiféle munkát nem végeztek rajta,
25 akkor e város kapuin királyok vonulnak majd be, akik Dávid királyi székén ülnek; szekéren és lovon járnak majd, õk maguk, udvari embereik, Júda férfiai és Jeruzsálem lakói. És ennek a városnak mindig lesz lakója.
26 Eljönnek majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékérõl, Benjámin földjérõl, a síkságról és a hegyvidékrõl meg a Negebrõl, hogy égõ- és véres áldozatot, ételáldozatot, tömjént és hálaáldozatot mutassanak be az Úr templomában.
27 De ha nem hallgattok parancsomra, hogy szenteljétek meg a szombati napot, s tilalmamra, hogy ne lépjetek be Jeruzsálem kapuin terhet hordozva szombati napon, akkor el nem alvó tüzet bocsátok kapuira, úgyhogy megemészti Jeruzsálem palotáit."
Versículos relacionados com Jeremiás könyve, 17:
Jeremiah 17 figyelmezteti Júda embereit az átokról, amely azokra vonatkozik, akik bíznak magukban és bálványokban, ahelyett, hogy bíznának Istenben. Arra is szól, hogy az áldásról és a jólétről, amely Istenbe vetett bizalomból és parancsolatai iránti engedelmességből származik. Az alábbiakban öt vers található az ebben a fejezetben tárgyalt témákhoz, a témákhoz való közelség sorrendjének sorrendjében:
Zsoltárok 118:8-9: "Jobb, ha bízunk az Úrban, mint az emberben való bízásban. Jobb, ha bízik az Úrban, mint a hercegekben." Ez a vers arról szól, hogy az emberi bölcsesség és a hatalom bizalmában bízzon az Istenben való bizalom fontosságáról.
Jeremiás 7:23: "De ezt megrendeltem, mondván, hallom a hangomat, és én leszek az Istened, és te leszel az én népem; és egészen sétálj, amit elküldök neked, olyan jó." Ez a vers Isten ígéretéről szól, hogy népének istene lesz, ha engedelmeskednek a hangjának és járnak az ő útján.
Példabeszédek 3:5-6: "Bízzon minden szíved Urában, és ne keverje fel a saját megértését. Felismeri őt minden módján, és kiegyenlíti az utat." Ez a vers arról szól, hogy fontos Isten bizalma és minden módján felismeri őt, hogy irányítsa lépéseinket.
Jeremiah 9:23-24: "Így mondja az Úr, ne dicsorítsa a bölcset bölcsességében, és nem is Glorie az erősségében; ne gróf a gazdagságában. Uram, akit irgalmazok, ítéletet és igazságosságot teszek a földön; ezekre a dolgokra, amelyeket szeretek, mondjuk az Úrnak. " Ez a vers az Isten megismerésének és dicsőítésének fontosságáról szól, nem pedig az emberi bölcsesség, az erő vagy a gazdagság dicsőítésére.
Zsoltár 1:1-3: "Áldott az az ember, aki nem jár a gonosz tanácsának megfelelően, és nem tartja a bűnösök felé vezető úton, és nem is nyugszik a Scoffers kormányán az Úr törvénye, és a törvényben éjjel -nappal meditál. Mert olyan lesz, mint a vízáramok által ültetett fa, amely a saját szezonban viseli a gyümölcsöt, és amelynek levelei nem esnek el; és bármi is lesz, hogy ez virágzik "" Ez a vers az áldásról szól, amely a meditációból és az Isten törvényének engedelmességéből származik.
Capítulos: