1. Az Úr ezt mondta Mózesnek:

2. "Szólj Izrael fiaihoz és közöld velük: Ha valaki teljesíteni akarja fogadalmát, amelyet egy személy értékéig tett az Úrnak,

3. egy húsz és hatvan közötti férfit 50 ezüst sékelre kell értékelni, a szentély sékelje szerint.

4. A nõ értéke 30 sékel.

5. Az öt és húsz év közötti fiút értékeljék 20 sékelre, a lányt 10 sékelre.

6. Az egy hónap és öt év közötti fiú értéke 5 ezüst sékel, a lányé 3 ezüst sékel.

7. Hatvan évtõl fölfelé a férfit 15 sékelre kell értékelni, az asszonyt 10 sékelre.

8. Ha a fogadalmat tevõ nem képes leróni az értéket, mutassa meg a személyt a papnak, s õ értékelje fel, de annak a lehetõsége szerint, aki a fogadalmat tette.

9. Ha azokról az állatokról van szó, amelyeket föl lehet áldozni az Úrnak, minden állat szent dologgá válik, ha az Úrnak adják.

10. Nem lehet sem kicserélni, sem mással helyettesíteni, vagyis jót adni a rosszért vagy rosszat adni a jóért. Ha valamely állat helyett másikat adnak, mindkettõ szent dologgá válik.

11. Ha tisztátalan állatról van szó, amelyet nem lehet az Úrnak felajánlani, bármilyen is, hozzák el a paphoz,

12. õ pedig becsülje meg, hogy jó-e vagy rossz, azután tartsák magukat az õ véleményéhez.

13. De ha vissza akarják váltani, a becsült értéket egyötödével meg kell toldani.

14. Ha valaki házát szenteli az Úrnak, a pap becsülje föl, hogy sokat, vagy keveset ér-e. A pap véleményét el kell fogadni.

15. De ha az ember, aki a házát felajánlotta, vissza akarja váltani, toldja meg a becsült értékét egyötödével, s a ház az övé lesz.

16. Ha valaki a birtokából egy darab földet az Úrnak szentel, az értékelést a termés hozama szerint kell megejteni, 50 ezüst sékelt számítva egy köböl árpáért.

17. Ha a jubileumi évben szentelik a földet az Úrnak, akkor az elõbbi módon kell fölbecsülni,

18. de ha a jubileumi év után ajánlja fel, a pap az értéket a jubileumi évig terjedõ évek szerint számítsa ki, s a becsült értéket aszerint kell csökkenteni.

19. Ha vissza akarja váltani a földet, toldja meg a becsült értéket az ötödével, s a föld visszaszáll rá.

20. Ha nem váltja vissza, hanem eladja másnak, elveszti a visszaváltás jogát.

21. A jubileumi évben a vevõ köteles lemondani róla, mivel olyan dolog lett, amelyet az Úrnak szenteltek, olyan, mint az átok-esküvel szentté tett szántóföld, s a papság tulajdonába megy át.

22. Ha olyan szántóföldet szentel az Úrnak, amelyet vásárolt, s nem õseitõl örökölt,

23. akkor a pap a jubileumi esztendõig hátralevõ évek szerint számítsa ki az árát, õ meg fizesse ki az összeget még aznap, mint az Úrnak fogadott szent dolgot.

24. A jubileumi évben a föld visszaszáll az eladó tulajdonába, azéba, akinek örökrésze volt az országban.

25. Minden becslést a szentély sékel-mértéke szerint kell megejteni, húsz gera ér egy sékelt.

26. Barmainak elsõszülöttét senki sem ajánlhatja fel fogadalmul, mivel az jog szerint úgyis az Úré: akár szarvasmarháról, akár juhról-kecskérõl van szó, az az Úré.

27. De a tisztátalan állatot vissza lehet váltani, ha a becsértéket az ötödével megtoldja. Ha nem váltja vissza, el kell adni az állatot annyiért, amennyire értékelték.

28. Amit az ember átok-esküvel az Úrnak szentel, azt nem szabad eladni vagy visszaváltani, akár ember, akár állat vagy öröklött szántóföld. Minden átok-esküvel felajánlott dolog nagyon szent, és az Úré.

29. Ha valamely embert átok-esküvel ajánlottak fel, nem szabad megváltani, hanem meg kell halnia.

30. A föld minden tizede: mind a szántóföld termésébõl, mind a fák gyümölcsébõl az Urat illeti; az Úrnak szentelt dolog.

31. Aki meg akarja váltani tizedének egy részét, toldja meg egy ötödével az értékét.

32. A szarvasmarha és a juh-kecske tizedelésében minden tizediket az Úrnak kell szentelni, ahogy átmegy a pásztor botja alatt.

33. Nem szabad kiválasztani a jót és a rosszat, s nem szabad cserélgetni. Ha megteszik, akkor az az állat is, és az is, amellyel kicserélték, szent dolog lesz, s nem lehet visszaváltani."

34. Ezek azok a parancsok, amelyeket az Úr Mózesnek a Sínai-hegyen Izrael fiaira vonatkozólag adott.





“Onde há mais sacrifício, há mais generosidade.” São Padre Pio de Pietrelcina