1 Abban az idõben Antiochusz szégyenszemre kénytelen volt a Perzsiához tartozó részekrõl visszavonulni.
2 Behatolt ugyanis Perzepolisz városába, és megkísérelte, hogy kirabolja a templomot és elfoglalja a várost. Emiatt fellázadt a nép, és fegyvert fogott, s le is gyõzte. A vidék lakói menekülésre kényszerítették Antiochuszt, úgyhogy kénytelen volt szégyenletes módon visszavonulni.
3 Ekbatana felé tartva, az úton értesült Nikanor és Timóteus csapatainak vereségérõl.
4 Nagy haragra gerjedt, és a zsidókon akarta megbosszulni a gyalázatot, amit azok az emberek okoztak, akik menekülésre kényszerítették. Ezért megparancsolta kocsija hajtójának, hogy megállás nélkül hajtson, s (mielõbb) érjen célba, pedig már fenyegette Isten igazságos ítélete. Gõgjében azt mondta: "Jeruzsálemet a zsidók temetõjévé teszem, mihelyt odaérek."
5 De a mindent látó Úr, Izrael Istene megverte egy gyógyíthatatlan és láthatatlan betegséggel. Alig ejtette ki e szavakat, nyomban elviselhetetlen fájdalmat érzett a beleiben és szörnyû belsõ kínokat.
6 Ez igazság szerint történt így, hisz annyi keserves gyötrelmet okozott másoknak.
7 Mindazonáltal semmiképp nem akart szakítani gõgjével. Ellenkezõleg, a kevélység teljesen hatalmába kerítette, és haragjában tüzet okádott a zsidókra. Megparancsolta, hogy hajtsanak gyorsabban. De kiesett a robogó kocsiból, és oly szerencsétlenül esett, hogy testének minden tagja kificamodott.
8 Aki mérhetetlen gõgjében elõbb azt vélte, hogy parancsolhat a tenger hullámainak, s meg tudja mérni mércével a magas hegyeket, most ott feküdt a földön és óvatosan kellett vinni - az isteni hatalom nyilvánvaló bizonyítékaként.
9 Sõt, férgek nyüzsögtek az istentelen szemében, és még életében darabokban szakadt le róla a hús, szörnyû kínok közepette. Rothadása szagától az egész tábor undorodott.
10 A mellett az ember mellett, aki nem sokkal elõbb még a csillagokat akarta elérni, nem tudott senki megmaradni rettenetes szaga miatt.
11 Teljesen megtörve végre alábbhagyott gõgje, és belátta, hogy Isten büntetésébõl fájdalmai percrõl percre fokozódnak.
12 Amikor már maga sem bírta elviselni a saját szagát, azt mondta: "Méltányos, hogy az Istennek alávessük magunkat, és az egyszerû halandó ne gondolja magát vele egyenlõnek."
13 De ennek az elvetemült embernek az imája hiába szállt az Úrhoz, az nem könyörült rajta.
14 A szent városnak, ahová azzal indult, hogy egyenlõvé teszi a földdel és temetõt csinál belõle, szabadságot ígért.
15 A zsidókat egy sorba akarta venni az athéniekkel, pedig nemrég még az eltemetésre sem tartotta õket érdemesnek, és gyermekeikkel oda akarta õket vetni a ragadozó madaraknak vagy a vadállatoknak prédául.
16 Megfogadta továbbá, hogy a szent templomot, amelyet nemrég még ki akart fosztani, ékessé teszi, a szent edényeket - sokszorosan - pótolja, a kiadásokat meg a saját jövedelmébõl fedezi.
17 Ezenkívül maga is zsidóvá lesz, aztán végigvonul az egész világon, és hirdeti az Isten hatalmát.
18 De a fájdalmak nem hagytak alább semmiképpen, utolérte Isten ítélete. Minthogy nem bízott gyógyulásában, kérõ levelet írt a zsidóknak. Így hangzott:
19 "A zsidóknak, a kiváló állampolgároknak üdvözletét küldi Antiochusz, a király és a hadvezér, és jó egészséget és jólétet kíván nekik.
20 Ha jól megy a sorotok nektek is, gyermekeiteknek is, és minden a kedvetek szerint történik, nagyon nagy hálát adok érte.
21 Betegen fekszem. De szívesen emlékezem irántam tanúsított tiszteletetekre és jóakaratotokra. Amikor Perzsiából visszatértem, súlyos betegségbe estem. Ezért szükségét látom, hogy gondot fordítsak a közbiztonságra.
22 Egyébként nem csüggedek, hanem bízom benne, hogy fölépülök betegségembõl.
23 Mégis, arra gondolok, hogy atyám is akkor gondoskodott utódról, amikor hadjáratot vezetett a hegyvidékre.
24 Ha aztán valami váratlan dolog történik, vagy kedvezõtlen hír érkezik, tudni fogják az ország lakói, kire ruházzák rá a hatalmat, és megszabadulnak a zavargástól.
25 Azonkívül arra is gondolok, hogy a körülöttünk élõ és birodalmunkkal szomszédos uralkodók mennyire lesik a kedvezõ alkalmat és a fejleményeket. Ezért megtettem fiamat, Antiochuszt királynak, akit a hegyvidékre vezetett hadjárataim során közületek már igen soknak nem is egyszer a gondjaira bíztam és a figyelmébe ajánlottam. A mellékelt levelet neki írtam.
26 Most hát kérve kérlek benneteket, emlékezzetek jótéteményeimre, amelyekben általában és egyébként részetek volt és viseltessetek mindnyájan jóindulattal irántam, és fiam iránt õrizzétek meg barátságtokat.
27 Mert meg vagyok róla gyõzõdve, hogy követni fog a jóakarat és az emberségesség útján, és jó viszonyban lesz veletek."
28 Így az embergyilkos és istenkáromló iszonyú kínok közepette, idegenben, a hegyvidéken halt meg olyan nyomorultul, ahogyan õ bánt másokkal.
29 A holttestét kegyence, Fülöp vette magához. Antiochusz fiától való félelmében azonban Egyiptomba menekült Ptolemeusz Filometorhoz.
Versículos relacionados com Makkabeusok II. könyve, 9:
A 2 Maccabee 9. fejezete elmondja a Seleucid King IV. Halálának halálát és utolsó pillanatait, amelyek brutálisan üldözték a zsidókat, és a Jeruzsálem Szent Templomát rendezték. Az alábbiakban kiválasztott versek az isteni büntetés, a bűnbánat és az irgalom témáihoz kapcsolódnak.
Zsoltár 50:22: "Értsd meg ezt most, aki elfelejti Istent, hogy ez nem összetörik, bárki szabadon." Ez a vers arról szól, hogy elfelejtik Istent és az ő igazságát, akik elpusztulnak, és bárki nélkül megsemmisítik őket, amelyek alkalmazhatók az Antiochus királyra.
Jeremiás 31:18: "Természetesen hallottam Ephraimot, akit sajnálkoztak: büntettél, és büntettem, mint egy bika még nem megszelídítve; megtérítek és megtérítek, mert te vagy az Úr, Istenem." Ez a vers megmutatja a bűnbánat fontosságát és az Isten bocsánatkérését. Alkalmazható azokra a zsidókra, akik Antiochus kormánya alatt szenvedtek, valamint maga a király, aki utolsó pillanataiban állítólag isteni megbocsátást keresett.
Zsoltár 103:8-10: "Az Úr irgalmas és együttérző, későn dühös és nagy szeretetben van. Nem vádol vagy bosszút áll örökre; nem bánik bennünket bűneinknek, és nem térünk vissza a mi bűncselekményeinkhez." Ez a vers kiemeli Isten irgalmát és együttérzését, amely nem az embereket hibáik szerint kezeli, hanem szeretettel és megbocsátással. Alkalmazható azokra, akik isteni bűnbánatot és megbocsátást keresnek.
Példabeszédek 16:18: "A büszkeség megelőzi a pusztítást, és a Lélek rohanása megelőzi a bukást." Ez a vers a büszkeség és az arrogancia veszélyeiről szól, amelyek eséshez és pusztításhoz vezethetnek. Alkalmazható az Antiochus királyra, akinek büszkesége és zsarnoka arra késztette őt, hogy Isten megbüntesse.
Lukács 15:10: "Így mondom neked, öröm van Isten angyalainak jelenlétében egyetlen bűnös által, aki megbánja." Ez a vers megmutatja azt az örömöt, amely a mennyben fordul elő, amikor egy ember megbánja és Istenhez fordul. Alkalmazható azokra a zsidókra, akik Antiochus kormánya alatt szenvedtek, valamint maga a király, aki utolsó pillanataiban állítólag isteni megbocsátást keresett.
Capítulos: