1 Amikor a kánaáni Arad királya, aki a déli országrészen lakott, megtudta, hogy Izrael az Atarim felõli úton odaért, megtámadta Izraelt, s néhányukat foglyul ejtette.
2 Erre Izrael fogadalmat tett az Úrnak, e szavakkal: "Ha kezembe adod ezt a népet, betöltöm rajta az átkot és a városain is."
3 Az Úr meghallotta Izrael kiáltó szavát, s (kezébe adta) a kánaánit, ez meg betöltötte rajta és városain az átkot. A helyet elnevezték Hormának.
4 Hór hegyétõl a Sás-tenger felé vezetõ úton indultak tovább, hogy megkerüljék Edom országát. A nép azonban belefáradt a vándorlásba
5 és zúgolódott az Úr és Mózes ellen: "Miért hoztatok ki Egyiptomból? Hogy elpusztuljunk a pusztában? Hisz se kenyér, se víz nincs! Ez a nyomorúságos eledel utálattal tölt el minket!"
6 Erre az Úr tüzes kígyókat küldött a népre, ezek megmarták õket, úgyhogy Izrael fiai közül sokan meghaltak.
7 Ennek láttára a nép Mózeshez járult, s megvallották: "Vétkeztünk, amikor zúgolódtunk az Úr ellen és te ellened. Járj közben értünk az Úrnál, hogy vigye el ezeket a kígyókat rólunk!" Mózes tehát közbenjárt a népért.
8 S az Úr így válaszolt Mózesnek: "Csinálj egy tüzes kígyót, s erõsítsd egy póznára. Akit marás ért és rátekint, életben marad!"
9 Mózes tehát csinált egy rézkígyót és egy póznára tette. Akit megmartak a kígyók, de föltekintett a rézkígyóra, az életben maradt.
10 Izrael fiai továbbvonultak, és Obotban ütöttek tábort.
11 Obotból ismét elindultak, s a Moábtól keletre esõ pusztában ütöttek tábort, Ijje-Habarim mellett.
12 Innen is továbbvonultak, és a Zered-pataknál vertek tábort.
13 Innét tovább indultak, s az Arnonon túl táboroztak le... Ez a patak az amoriták földjén ered, s végigfolyik a pusztán; az Arnon volt Moáb határa a moábiták és az amoriták között.
14 Ezért mondja az Úr háborúiról szóló könyv: "...Váheb Szufában és Arnon patakja
15 meg a vízmosás, amely Árnál kezdõdik s Moáb határára támaszkodik."
16 ...Innét Berbe mentek... Ez az a kút, amelyrõl ezt mondta az Úr Mózesnek: "Gyûjtsd egybe a népet, hogy vizet adjak nekik!"
17 Akkor énekelte Izrael ezt az éneket: "Törj fel víz! Zengjetek dalt róla!
18 Te kút, téged a vezérek ástak, a nép fejei fúrtak jogarukkal és botjukkal!" ... Berbõl Mattanába,
19 Mattanából Nachalielbe, Nachalielbõl Bamotba,
20 Bamotból pedig abba a völgybe (húzódtak), amely Moáb rónáira nyílik a pusztaságra nézõ Piszgánál.
21 Közben Izrael követeket küldött az amoriták királyához, Szichonhoz, ezzel az üzenettel:
22 "Át szeretnénk vonulni országodon, anélkül, hogy letérnénk a földekre és a szõlõkbe, vagy innánk a kutakból. Csupán a királyi úton haladnánk, míg át nem vonulunk országodon."
23 De Szichon nem engedte meg Izraelnek, hogy átvonuljon országán. Sõt, Szichon egybegyûjtötte egész népét, és kivonult Izrael ellen a pusztába. Amikor Jahachoz ért, megtámadta Izraelt.
24 Izrael azonban legyõzte kardja élével, s meghódította országát az Arnontól egészen Jabbokig, vagyis Ammon fiaiig. Mert Jazer volt a határ az ammoniták felé.
25 Izrael elfoglalta az összes ottani várost, s Izrael megvetette lábát az amoriták minden városában, így Hesbonban, s az összes alá tartozó helységben.
26 Hesbon volt ugyanis az amoriták királyának, Szichonnak a székhelye. Õ Moáb elsõ királya ellen hadat viselt, s egész országát hatalmába ejtette egészen az Arnonig.
27 Ezért éneklik gúnyosan a költõk: "Rajta Hesbon! Szichonnak jól megépített, szilárd alapra helyezett városa!
28 Igen, tûz csapott ki Hesbonból, lángtenger Szichon várából, elpusztította Ar-Moábot, elnyelte Arnon magaslatait!
29 Jaj neked, Moáb! Kamosnak népe, elvesztél! Menekülésre késztette fiait, fogságba vetette lányait Szichon, az amoriták királya.
30 Hesbon elpusztult, a kisgyerekek Dibonig, az asszonyok Nofachig, a férfiak Medbáig."
31 Mikor Izrael megtelepedett az amoriták földjén,
32 Mózes Jazert is kikémleltette, aztán elfoglalták a neki alárendelt helységekkel együtt, és kiûzték az ott lakó amoritákat.
33 Majd megfordultak és Básán felé tartottak. Ám Básán királya, Og, egész népével kivonult ellenük, hogy Edreinél harcba szálljon velük.
34 De az Úr azt mondta Mózesnek: "Ne félj tõle, mert kezedbe adom egész népével és országával együtt, hogy azt tedd vele, amit az amoriták királyával, Szichonnal tettél, aki Hesbonban székelt."
35 Így legyõzték fiaival és egész népével együtt, úgyhogy senki sem volt, aki élve maradt, vagy megmenekült volna, országát pedig elfoglalták.
Versículos relacionados com Számok könyve, 21:
A számok 21. fejezete elmondja Izrael népének történetét Aaron halála után, és hogyan kezelték a sivatagon keresztüli utazást. Kezdetben néhány nehézséggel szembesültek, például a víz és az ételek hiánya, és panaszkodtak Isten és Mózes ellen. Isten mérgező kígyókat küldött büntetésként, de miután Mózes imádkozik értük, Isten gyógyította meg. A fejezet azt is elmondja a csatáknak, hogy Izrael harcolt az amoriták és földjeik meghódítása ellen.
Exodus 15:26: "Azt mondta:" Ha figyelmesen hallgatsz az Úr, a te Istened hangjára, és csináld azt, ami a szemedben van, ha meghallja a parancsolatait, és engedelmeskedik az összes rendeletnek, nem hozok semmit Az egyiptomiak által okozott betegségek, mert én vagyok az Úr, aki meggyógyítja őket. "" Ez a vers az Isten iránti engedelmességről és a gyógyulás ígéretéről szól, amely a mérgező kígyók történetéhez kapcsolódik, amelyet büntetésként küldtek, de Isten nyújtott be, de Isten biztosított, hogy Isten nyújtott be. gyógymód, amikor az emberek megbántak.
Mózes 8:2: "Ne feledje, hogy az Úr, az Istened, hogyan vezette őket a sivatagban a negyven év alatt, hogy megalázza őket és kipróbálja őket, hogy megismerjék szándékaikat, ha engedelmeskednének parancsolatuknak." Ez a vers emlékeztet az Izrael népének a sivatagon keresztüli utazására, ideértve a 21. számban leírt eseményeket, és kiemeli az engedelmesség fontosságát Isten parancsolatainak.
Zsoltár 136:16-17: "Az embereit a sivatagon keresztül vezette; szerelme örökké tart. Legyőzte a hatalmas királyokat; szerelme örökké tart." Ez a zsoltár leírja Isten hűségét, hogy az embereit a sivatagon keresztül vezesse, és segítsen nekik legyőzni ellenségeiket, ami a 21. számban leírt csatákhoz kapcsolódik.
Ézsaiás 35:6: "Akkor a béna úgy ugrik, mint egy szarvas, és a némítás nyelve örömmel énekel. A vizek a sivatagban zálognak, és a pusztában patakok." Ez a vers az isteni gyógyulásról és a víz ígéretéről szól a sivatagban, amely a mérgező kígyók történetéhez és a vízhiányhoz kapcsolódik a sivatagban, amellyel Izrael népe szembesült.
János 3:14-15: "Ahogy Mózes felemelte a kígyót a sivatagban, így az ember fiát nevelik, hogy bárki, aki hisz benne, örök életet él." Ez a vers a 21. számú mérgező kígyók történetére utal, és a Jézusba vetett hit révén az üdvösségre utal, amelyet a gyógyulás és a felszabadulás szimbólumaként neveltek fel.
Capítulos: