1. Azt mondta az Úr Mózesnek a Sínai pusztából való kivonulásuk után a második esztendõ elsõ hónapjában:

2. "Izrael fiai arra kijelölt idõben üljék meg a húsvétot.

3. E hónap tizennegyedik napján üljétek meg, estefelé (a kijelölt idõben), a rá vonatkozó törvények és szabályok szerint."

4. Mózes tehát megparancsolta Izrael fiainak, hogy tartsák meg a húsvétot.

5. Az elsõ hónap tizennegyedik napján tartották meg, estefelé, a Sínai pusztában egészen úgy tartották meg Izrael fiai, ahogy az Úr Mózesnek megparancsolta.

6. Azok az emberek, akik haláleset miatt tisztátalanná váltak, s így azon a napon nem ülhették meg a húsvétot, még aznap odamentek Mózeshez és Áronhoz,

7. és ezt mondták ezek az emberek: "Haláleset miatt tisztátalanná váltunk. De miért rövidülnénk meg azért, mert az arra kijelölt napon nem ajánlhatjuk fel áldozati ajándékainkat az Úrnak Izrael fiainak sorában?"

8. Erre Mózes így válaszolt: "Várjatok! Meghallgatom, mit parancsol az Úr ilyen esetben."

9. S az Úr így szólt Mózeshez:

10. "Mondd meg Izrael fiainak: Ha valaki közületek vagy utódaitok közül haláleset miatt tisztátalanná válik, vagy messze földön jár, azért tartsa meg a húsvétot.

11. A második hónap tizennegyedik napján tartsák meg, estefelé kovásztalan kenyeret és keserû salátát egyenek.

12. De ne hagyjanak belõle reggelre; s csontot ne törjenek. A húsvétra vonatkozó törvényt teljes egészében megtartva üljék meg.

13. Azt ellenben, aki tiszta, s nincs úton, mégis elmulasztja a húsvétot megtartani, az ilyen személyt ki kell irtani a közösségbõl, mivel nem a kijelölt idõben mutatja be ádozati adományát az Úrnak; az ilyennek lakolnia kell bûnéért.

14. S ha egy idegen megszáll nálatok, s meg akarja a húsvétot az Úrnak tartani, pontosan úgy járjon el, ahogy a húsvétra vonatkozó törvény és szabály elõírja. Egy és ugyanazon törvény vonatkozik rátok, az idegenre éppúgy, mint a közületek valóra."

15. Azon a napon, amelyen a hajlék elkészült, felhõ borította be a hajlékot a tanúság sátorában, és estétõl reggelig mintha tûz égett volna a hajlék fölött.

16. Mindig így volt: (nappal) felhõ borította, éjjel meg tûz látszott fölötte.

17. Amikor a felhõ fölemelkedett a hajlékról, Izrael fiai útra keltek, s ott ütöttek tábort Izrael fiai, ahol a felhõ leereszkedett.

18. Izrael fiai az Úr parancsára keltek útra, s az Úr parancsára ütöttek tábort. Amíg a felhõ a hajlék fölött maradt, addig táboroztak.

19. Ha hosszú ideig maradt is a felhõ a hajlék fölött, Izrael fiai kitartottak az Úr szolgálatában, s nem bontottak tábort.

20. Elõfordult, hogy csak néhány napig maradt a felhõ a hajlék fölött, akkor az Úr parancsára tábort vertek, majd az Úr parancsára útra keltek.

21. Sõt, az is megtörtént, hogy csak reggelig maradt a felhõ: reggel a felhõ fölemelkedett, s akkor õk útra keltek. Ha nappal vagy éjjel maradt, aztán fölemelkedett a felhõ, akkor elindultak.

22. S ha a felhõ két napig vagy egy hónapig, sõt még hosszabb ideig ott maradt a hajlék fölött, ott lebegett fölötte, Izrael fiai is táboroztak, s nem indultak tovább.

23. Az Úr parancsára táboroztak, s az Úr parancsára keltek útra. Az Úrnak Mózes közvetítésével adott parancsára követték az Úr útmutatásait.





“Todas as graças que pedimos no nome de Jesus são concedidas pelo Pai eterno.” São Padre Pio de Pietrelcina