Encontrados 47 resultados para: Apját

  • Eston nemzette Bet-Rafát, Pazeachot és Techinnát, Ir-Nachas apját és a kenizita Ezelen testvérét. Ezek a reachabiak. (Krónikák I. könyve 4, 12)

  • Meonotáj nemzette Ofrát, Szeraja nemzette Joábot, Ge-Harasim apját. Õk kovácsok voltak. (Krónikák I. könyve 4, 14)

  • Ezra fiai: Jeter, Mered, Efer és Jakon. Ezután a felesége szülte Mirjamot, Sammájt és Jisbát, Estemoa apját. (Krónikák I. könyve 4, 17)

  • Júdeai felesége szülte Jeredet, Gedor apját, Hébert, Szocho apját és Jekutielt, Szanoach apját. Ezek Bitjának, a fáraó lányának fiai, akit Mered feleségül vett. (Krónikák I. könyve 4, 18)

  • Manassze fiai: Aszriel, akit Arám mellékfelesége szült. Õ szülte Machirt, Gileád apját. (Krónikák I. könyve 7, 14)

  • Tobit így szólt hozzá: "Légy áldott, testvér!" Aztán a fiához fordult: "Készülj fel az útra, fiam! Kelj útra testvéreddel. Az Isten, aki az égben lakik, oltalmazzon benneteket idelent és vezéreljen vissza szerencsésen, jó egészségben. Az õ angyala kísérjen és védjen benneteket, fiam!" Tóbiás kiment, hogy elõkészüljön az útra. Megölelte apját és anyját. Tobit azt mondta neki: "Szerencsés utat!" (Tóbiás könyve 5, 17)

  • Gyámapja volt Hadasszának - más néven Eszternek -, aki a nagybátyjának volt a lánya, s aki apját is, anyját is elvesztette. Szép termete volt és bájos arca. Szülei halála után Mardokeus lányává fogadta. (Eszter könyve 2, 7)

  • De most kinevetnek a nálam ifjabbak, akiknek az apját arra sem méltattam, hogy juhászkutyámnak megfogadjam. (Jób könyve 30, 1)

  • Szégyen és gyalázat, ha a fiú veri az apját és elkergeti az anyját. (Példabeszédek könyve 19, 26)

  • Annak, aki elátkozza az apját és az anyját, alkonyatkor kialszik lámpása. (Példabeszédek könyve 20, 20)

  • Az okos fiú megtartja az intelmet, aki a tobzódókkal tart, gyalázza az apját. (Példabeszédek könyve 28, 7)

  • Aki apját, anyját meglopja és azt mondja: "Nem bûn!", az a megrontónak társául szegõdött. (Példabeszédek könyve 28, 24)


“O Senhor se comunica conosco à medida que nos libertamos do nosso apego aos sentidos, que sacrificamos nossa vontade própria e que edificamos nossa vida na humildade.” São Padre Pio de Pietrelcina