Löydetty 142 Tulokset: Mentek
Amikor a városhoz vivõ emelkedõn felfelé tartottak, lányokkal találkoztak, akik vizet mentek meríteni. Megkérdezték tõlük: "Otthon van a látóember?" - (Sámuel I. könyve 9, 11)
Hajdan, amikor az Istent mentek megkérdezni, ezt mondták Izraelben: "Gyertek, menjünk a látóemberhez!" Mert akit mostanság prófétának hívnak, azt régen látóembernek mondták. - (Sámuel I. könyve 9, 9)
Sámuel megtette, amit az Úr parancsolt neki. Amikor Betlehembe ért, a város vénei szorongva mentek eléje, s megkérdezték: "Jót jelent jöveteled, látóember?" (Sámuel I. könyve 16, 4)
A bevonuláskor, amikor Dávid a filiszteusok legyõzése után visszatért, Izrael városaiból az asszonyok Saul király elé mentek, énekeltek és táncoltak, dobszóra, örömujjongás közepette és cintányért ütögetve. (Sámuel I. könyve 18, 6)
Jonatán így szólt Dávidhoz: "Gyere, menjünk ki mind a ketten a határba." Ki is mentek mind a ketten a határba. (Sámuel I. könyve 20, 11)
Elindultak hát, és Saul elõtt haladva Szifbe mentek. De Dávid akkor Maon pusztájában tartózkodott embereivel, a pusztától délre elterülõ síkságon. (Sámuel I. könyve 23, 24)
Amikor Achis megkérdezte: "Ma hova mentek portyázni?" Dávid így válaszolt: "A Negebre, Júdába" vagy: "A jerachmeeliták Negebjére". (Sámuel I. könyve 27, 10)
Dávid visszatért a kétszáz emberhez, akik túl fáradtak voltak ahhoz, hogy kövessék, s kiket otthagyott a Bezor-pataknál. Ezek Dávid elé mentek és a csapat elé, amely kísérte, és Dávid meg a csapat felé közeledve megkérdezték, hogy vannak. (Sámuel I. könyve 30, 21)
Amikor Izrael fiai, akik a völgy másik oldalán voltak, látták, hogy megfutamodtak, s hogy Saul és fiai odavesztek, elhagyták városaikat és menekültek. Erre a filiszteusok mentek és betelepedtek oda. (Sámuel I. könyve 31, 7)
De ez vonakodott odébb állni. Erre Abner lándzsája végét a hasába döfte, úgyhogy a lándzsa a hátán jött ki. A földre bukott és meghalt azon a helyen. Azok, akik oda mentek arra a helyre, ahol Azahel elesett és meghalt, mind megálltak. (Sámuel II. könyve 2, 23)
A Beerotba való Rimmon fiai, Rechab és Baana elindultak és a déli hõség idején Isbaal házába mentek, amikor az éppen déli pihenõt tartott. (Sámuel II. könyve 4, 5)
Amikor beléptek a házba, Isbaal hálóköntösben az ágyán feküdt és aludt. Agyonütötték és fejét vették. Aztán fogták a fejét, és egész éjszaka mentek vele az Arabán át vivõ úton. (Sámuel II. könyve 4, 7)