Löydetty 142 Tulokset: Mentek
El is mentek, megszólították a város õreit és hírül adták nekik: "Elmentünk az arám táborba, de nem láttunk és nem hallottunk embert. A lovak ott állnak megkötve, és a szamarak is megkötve. Sátraik szintén úgy vannak, ahogy voltak." (Királyok II. könyve 7, 10)
Erre Jorám megparancsolta: "Fogjatok be!" Befogták a kocsiját, Jorám, Izrael királya és Achaszja, Júda királya kivonultak, mindegyikük a saját kocsiján. Eléje mentek Jehunak és a jiszreeli Nabot mezején találkoztak vele. (Királyok II. könyve 9, 21)
A századosok pontosan úgy jártak el, amint Jehojada pap parancsolta nekik. Mindegyikük maga mellé vette embereit, azokat is, akik szombaton õrségre mentek, azokat is, akik szombaton õrségbõl jöttek, aztán Jehojada paphoz mentek. (Királyok II. könyve 11, 9)
Amikor a völgyben lakó izraelita férfiak látták, hogy menekülnek, s hogy Saul és fiai meghaltak, mind elhagyták városaikat, s õk is elfutottak. A filiszteusok meg mentek és megtelepedtek bennük. (Krónikák I. könyve 10, 7)
Dávid így szólt: "Barátságot akarok mutatni Nachas fia, Hanun iránt, mivel apja is szívélyes volt irántam." Követeket küldött tehát Dávid hozzá, hogy vigasztalják atyja miatt. Dávid szolgái el is mentek az ammoniták földjére Hanunhoz, hogy vigasztalják. (Krónikák I. könyve 19, 2)
Eleazár fiú nélkül halt meg, csak lányai voltak. Ezek testvéreikhez, Kisnek a fiaihoz mentek férjhez. (Krónikák I. könyve 23, 22)
Mentek és jelentették neki: "Hatalmas tömeg jön ellened a tengeren túlról, Edomból. Immár Hacacon-Támárban, vagyis En-Gediben vannak." (Krónikák II. könyve 20, 2)
Attól az idõtõl kezdve, hogy Amacja elpártolt az Úrtól, összeesküvést szõttek ellene Jeruzsálemben. Erre Lakisba menekült, de utána mentek Lakisba, és ott megölték. (Krónikák II. könyve 25, 27)
Aztán éjszaka együtt háltak. Ráguel fölkelt, és szólt szolgáinak. Azok mentek, és segítettek neki sírt ásni. (Tóbiás könyve 8, 9)
Mentek, míg a Ninivével átellenben fekvõ Kaszerin közelébe nem értek. (Tóbiás könyve 11, 1)
El is mentek mind a ketten. [Azt is meghagyta neki az angyal, hogy az epét vigye magával], a kutya meg ment utánuk. (Tóbiás könyve 11, 4)
Majd szétoszlatta a népet, mindenkit a maga szállására. A férfiak városuk falaira és bástyáira mentek, az asszonyokat és a gyerekeket pedig hazaküldték. A várost csüggedés kerítette hatalmába. (Judit könyve 7, 32)