pronađen 186 Rezultati za: Nagyon

  • Dávid nagyon megharagudott az emberre, és azt mondta Nátánnak: "Amint igaz, hogy az Úr él: az az ember, aki ilyet tesz, az a halál fia. (Sámuel II. könyve 12, 5)

  • De Amnonnak volt egy barája. Jonadabnak hívták, s Dávid testvérének, Simeának volt a fia. Ez a Jonadab nagyon ravasz ember volt. (Sámuel II. könyve 13, 3)

  • Absalomnak három fia született és egy lánya; ezt Támárnak hívták, és nagyon csinos asszony volt. (Sámuel II. könyve 14, 27)

  • Barzilláj nagyon idõs ember volt, nyolcvanesztendõs. Ellátta a királyt élelemmel, amíg Machanajimban tartózkodott, mivel jómódú ember volt. (Sámuel II. könyve 19, 33)

  • Az apja sose tette neki szóvá: Miért viselkedsz így? Ráadásul nagyon szép alakja volt, s anyja Absalom után szülte. (Királyok I. könyve 1, 6)

  • Batseba tehát bement a királyhoz a szobába. A király már nagyon öreg volt, s a sunemi Abiság viselte gondját. (Királyok I. könyve 1, 15)

  • Amikor Hirám megkapta Salamon üzenetét, nagyon örült és felkiáltott: "Áldott legyen ma az Úr, aki bölcs fiút adott Dávidnak (hogy uralkodjék) ezen a nagy népen!" (Királyok I. könyve 5, 21)

  • Jokim, a koszebai emberek, továbbá Joás és Szaraf, akik Moábban nõsültek, és visszatértek Betlehembe. (Ezek a történetek nagyon régiek.) (Krónikák I. könyve 4, 22)

  • Ezek név szerint nemzetségeik fõemberei. Családjaik nagyon kiterjedtek voltak. (Krónikák I. könyve 4, 38)

  • Akkor Saul így szólt a fegyverhordozójához: "Vond ki kardodat és döfj le, nehogy a körülmetéletlenek ideérjenek és csúfot ûzzenek belõlem." A fegyverhordozója azonban vonakodott, mivel nagyon félt. Akkor Saul fogta a kardot és beledõlt. (Krónikák I. könyve 10, 4)

  • Dávid nagyon megrendült amiatt, hogy az Úr olyan hirtelenül elragadta Uzát. Ezért nevezik azt a helyet mind a mai napig Perec-Uzának. (Krónikák I. könyve 13, 11)

  • Dávid levette Milkom fejérõl a koronát. Úgy találta, hogy egy talentum aranyat nyom, és értékes kõ van benne. Dávid a saját fejére tette. A városból nagyon gazdag zsákmányt hozott el. (Krónikák I. könyve 20, 2)


“Que Jesus o aperte sempre mais ao Seu divino coração. Que Ele o alivie no sofrimento e lhe dê o abraço final no Paraíso.” São Padre Pio de Pietrelcina