Zsoltárok könyve, 59

9. De te, Uram, kineveted õket, csúffá teszel minden népséget.

Kapcsolódó versek Zsoltárok könyve, 59:

Az 59. zsoltár Dávid panaszkodásának zsoltára, amelyben Istenhez sír, hogy megszabadítsa őt ellenségeitől, akik üldözik őt. Ellenségeit olyan éhes kutyáknak írja le, amelyek otthonát viselték és körülvették. Dávid bízik Istenben, hogy megvédje és elpusztítsa ellenségeit. A teljes Biblia varrásakor az 59. zsoltárban lefedett témákkal kapcsolatos öt verset proximálisan proximálisan a fejezet témáihoz képestek:

Példabeszédek 25:21-22: "Ha az ellensége éhes, adjon neki kenyeret enni; ha szomjas, adjon neki vizet inni. Mert a fejére öntsön tűzfaragót, és az Úr jutalmazni fog téged." Ez a vers azt mutatja, hogy David válaszának az ellenségei üldözésére inkább kedvességnek, mint bosszúnak kell lennie.

1 Samuel 24:10: "Íme, ma a szemeddel láttad, hogy az Úr ma a kezemnek adta neked ebben a barlangban; és azt mondták nekem, hogy ölj meg, de megkíméltem, mondván: Nem fogom kiterjeszteni A kezem az én uram ellen, mert ez az Úr felkenése. " Ebben a versben Dávid bizonyítja jámborságát és tiszteletét Saul király iránt, még akkor is, amikor ellensége volt.

Példabeszédek 21:30: "Nincs bölcsesség, nincs intelligencia, nincs tanács az Úr ellen." Dávid bízik Istenben, hogy megvédje és elpusztítsa ellenségeit, mert tudja, hogy nincs nagyobb hatalom, mint az Úré.

Róma 12:19: "Nem szabad megbosszulni magát, szeretett, hanem add át Isten haragját, mert meg van írva, bosszút állok; jutalmazom, mondjuk az Úr." Ez a vers megerősíti azt az elképzelést, hogy Dávid bosszút álljon Isten kezén.

Zsoltár 34:17: "Az igazak kiáltanak ki, és az Úr meghallja őket, és minden fájdalmukból kiszállítja őket." Ez a vers azt mutatja, hogy Dávid bízhat Istenben abban, hogy meghallja és megszabadítja őt szenvedéseitől.