Zsoltárok könyve, 63

2. Isten, én Istenem, téged kereslek, utánad szomjazik a lelkem! Érted sóvárog a testem, mint a száraz, tikkadt, kiaszott föld.

Kapcsolódó versek Zsoltárok könyve, 63:

A 63. zsoltár Dávid zsoltár, amelyben kifejezi Isten iránti szomjúságát. Dávid leírja azt az örömöt és elégedettséget, amelyet Istenben talál, és folyamatosan keresi jelenlétét. Felismeri, hogy Isten az életforrása, és örül, hogy imádja őt. Az egész Biblia varrásakor öt verset találtak a 63. zsoltárban lefedett témákkal kapcsolatban, amelyeket az alábbiakban mutatunk be a fejezet témáinak közelében:

Zsoltár 42:1-2: "Mivel a doe vágyakozik a jelenlegi vizekre, a lelkem vágyakozik érted, Istenem. A lelkem szomjas Isten, az élő Isten iránt. Mikor tudok jelen lenni Istenhez?" Ez a vers azt a szomjúságot mutatja, amelyet Dávid érez Isten iránt, és a jelenlétének folyamatos keresése.

Zsoltár 84:2: "A lelkem sóhajt és elhalványul az Úr urain; a szívem és a testem örömmel énekel az élő Istennek." Ez a vers azt is megmutatja, hogy az öröm és az elégedettség, amelyet Dávid talál Istenben, ami énekel és dicséretre készteti őt.

Zsoltárok 36:8-9: "A házad bőségének ünneplésén fognak élni; adsz neked inni az örömök folyójától. Mert benned van az élet forrása; a fényednek köszönhetően látjuk a fényt." Ez a vers rámutat arra, hogy Isten az élet forrása, és hogy azok, akik őt keresik, örömöt és elégedettséget találhatnak jelenlétében.

Ézsaiás 55:1: "Ah! Mindannyian, azok, akik szomjúak, a vizekbe jönnek; és te, azoknak, akiknek nincs pénzük, gyere, vásárolnak és enni! Gyere és vásárolj, pénz nélkül, ár, bor és tej nélkül." Ez a vers meghívja mindazokat, akik szomjasnak jönnek Istenhez, és megelégedést találnak jelenlétükben.

János 6:35: "Jézus azt mondta nekik, én vagyok az élet kenyere; aki hozzám jön, nem lesz éhes, és aki hisz bennem, soha nem lesz szomjúság." Ez a vers Jézust az örök élet és elégedettség forrásaként mutatja be, amely kielégítheti azoknak a szellemi szomjúságát, akik őt keresik.