Zsoltárok könyve, 7

1. (Dávid gyászéneke, amelyet az Úrnak énekelt a benjaminita Kus felett.)

Kapcsolódó versek Zsoltárok könyve, 7:

A 7. zsoltár Dávid ima, amelyben felmászik Istenhez, hogy megszabadítsa ellenségeitől. Kifejezi bizalmát Isten igazságában, és arra kéri őt, hogy ítélje meg az ügyét. A következő versek kapcsolódnak a zsoltárban foglalkozó témákhoz:

Zsoltár 3:4 - "A hangommal sírok az Úrhoz, és ő a Szent Hegyéből válaszol." Ahogy Dávid sírja Istennek szenvedésében, az itt található zsoltáros kifejezi bizalmát Isten sírására adott válaszában.

Zsoltár 17:6 - "Invoid téged, Istenem, mert válaszolsz nekem; add be nekem a füledet, és hallom a beszédemet." Dávid arra kéri Istent, hogy hallja az ügyét az üldöztetés közepette, és itt a zsoltáros ugyanezt teszi.

Zsoltár 28:1 - "Neked, Uram, sírok; te vagy a sziklám; ne menj hozzád hozzád; ne történik meg, csendben rólam, hogy hasonló vagyok azokhoz, akik a sírhoz süllyednek." Csakúgy, mint Dávid abban bízik Istenben, mint a szikla és az üdvösség, a zsoltáros azt sírja, hogy ne bezárja szenvedését.

Zsoltár 35:23 - "Ébredj fel, és ébredj fel a védekezésemre, az én ügyemre, Istenemre és az uramra!" Dávid arra kéri Istent, hogy ébredjen fel, hogy ítélje meg ügyét és megvédje igazságát, és itt a zsoltáros ugyanezt teszi.

Zsoltár 55:16-17- "Ami engem illeti, felhívom Istent, és az Úr megment engem. Délután, reggel és délben imádkozom; és sírni fogok, és ő hallja az én hangom." Dávid mindig kiáltja Istent, és itt a zsoltáros kifejezi azt a szándékát, hogy ugyanezt tegye, hogy Isten az ügyében meghallja.