Jób könyve, 3

11. Hogy nem pusztultam el már az anyaméhben! Vagy miért nem haltam meg, mikor megszülettem?

Versi relativi a Jób könyve, 3:

Job 3. fejezetében, miután átkozta a születési napot, Job megbánja saját életét, és megkérdőjelezi, miért kímélték a halott születésétől vagy a születéskor meghalni. Beszél arról, hogy most szenved és halálos vágyat kíván, mert a fájdalma túl nagy ahhoz, hogy elviselje. Az alábbiakban öt vers található a 3. állásban szereplő témákkal kapcsolatban:

Jeremiás 20:18: "Miért hagytam az anyát, hogy láthassam a munkát és a szomorúságot, hogy szégyenteljesen fogyasztsam a napjaimat?" Ez a vers Jeremiás próféta megkérdőjelezéséről szól életének céljáról és a szenvedésről.

Zsoltár 6:6: "Annyira unatkozom, hogy annyira nyögök; egész éjjel könnyben úszok az ágyamhoz, elárasztva az ágyamat." Ez a vers azt a fájdalmat és szomorúságot ábrázolja, amelyet Job a 3. fejezetben kifejez.

Zsoltár 88:3: "Mert a lelkem tele van fájdalommal, és az életem közeledik Seolhoz." Ez a vers kifejezi a munka érzését, hogy a halál megkönnyebbülés lenne szenvedése számára.

Zsoltár 22:1-2: "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért vagy olyan messze, hogy segítsen nekem és a betegeim szavait?, De nincs csendes." Ez a vers tükrözi a szenvedést és az elhagyási munkának érzését.

Zsoltár 42:5: "Miért vágnak le, ó lelkem, és miért zavarsz bennem? Várj Istenben, mert továbbra is dicsérlek téged a jelenléted üdvösségéért." Ez a vers arról szól, hogy fontos a hit és a remény fenntartása Istenben, még a szenvedés közepette is.