1 Jaj azoknak, akik gonosz törvényeket hoznak, akik csak elnyomó rendeleteket írnak.
2 Akik nem szolgáltatnak igazságot az elnyomottnak, s megfosztják jogaitól népem szegényeit. Akik kizsákmányolják az özvegyet, és megrabolják az árvát.
3 Mitévõk lesztek majd a látogatás napján, s a vihar idején, amely távolról közeleg? Kihez menekültök majd segítségért, és hol hagyjátok gazdagságtokat?
4 Nem marad más, csak a foglyok közé esni, és a megöltek közé hullani. De ezzel még nem csillapult le a haragja, keze továbbra is ki van nyújtva.
5 Jaj Asszíriának, haragom vesszejének, a bosszúm suhogtatta botnak.
6 Elküldöm az istentelen nemzet ellen, s a népre szabadítom, amely haragra gerjeszt, hogy zsákmányoljon és prédát szerezzen, és tapossa azt, mint az utca sarát.
7 De hát õ nem így vélekedik, a szíve másképpen gondolkodik: Mert csak az eltipráson jár az esze, és azon, hogy sok népet kiirtson.
8 Azt mondja: "Vajon fõembereim egyúttal nem királyok is?
9 Vajon nem úgy járt-e Kalnó, mint Karkemis, és Emát, mint Arpád, Szamaria meg, mint Damaszkusz?
10 Úgy, ahogy kezem utolérte a bálványok országait, amelyekben még több volt a kép, mint amennyi kép Jeruzsálemben és Szamariában van,
11 amint elbántam Szamariával és bálványaival, vajon nem úgy tesznek-e majd Jeruzsálemmel és bálványaival is?"
12 De ha az Úr mindent végbevisz a Sion hegyén és Jeruzsálemben, akkor megbünteti Asszíria királya szívének kevély szándékát, és nagyralátó szemének gõgjét.
13 Mert ezt mondta: "Ezt mind a saját kezem erejével vittem végbe, és bölcsességemmel, mert okos vagyok. Megszüntettem a népek határait, kifosztottam kincstáraikat, s lakóikat a porba sújtottam.
14 Mint a madárfészek felé szokás, kinyújtottam kezem a népek kincséért, s ahogy összeszedik az elhagyott tojásokat, úgy harácsoltam össze az egész földet. Nem akadt, aki megmozdította volna a szárnyát, vagy száját csipogásra nyitotta volna."
15 Vajon hõsködik-e a fejsze az elõtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fûrész azzal, aki húzza? Mintha a vesszõ meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.
16 Ezért a Seregek Ura sorvasztó betegséget küld majd hõseire, s a jólét helyett tûz lángol fel, emésztõ tûznek lángja.
17 Akkor Izrael Fényessége tûzzé változik, és a Szentje lánggá, aztán egyetlen napon lángra lobbantja és elemészti a bogáncsot és a gazt.
18 Erdejének és kertjének ékességét testestül-lelkestül megemészti, s úgy elsorvad, mint a beteg.
19 Erdejében a fák maradékát könnyû lesz megszámlálni, még a gyermek is összeírhatja õket.
20 Azon a napon Izrael maradéka és Jákob házának menekültjei többé nem arra támaszkodnak, aki veri õket, hanem hûségesen az Úrra támaszkodnak, Izrael Szentjére.
21 A maradék megtér! Jákob maradéka az erõs Istenhez.
22 Izrael, ha annyi volna is a néped, mint a tenger partján a fövény, csak a maradék tér meg belõle. Már elhatároztatott a pusztulás, és az igazságos ítélet elsöpör, mint az áradat.
23 Igen, a pusztulást, amit elhatározott, végbeviszi a Seregek Ura az egész földön.
24 Ezt mondja a Seregek Ura: "Ne félj Asszíriától, népem, Sion lakója! Vesszõvel ver ugyan, és fölemeli botját ellened,
25 de már csak egy kis idõ: akkor lecsillapszik haragom, és dühöm elsöpri õket."
26 A Seregek Ura rájuk emeli az ostort, mint akkor, amikor megverte Midiánt Oreb sziklájánál, vagy amikor kinyújtotta és a tenger fölé emelte botját Egyiptom felõl az úton.
27 Azon a napon lekerül válladról a terhe, és igája nem nyomja többé nyakad. Rimnon tájáról indul el,
28 gyorsan eléri Ajátot, átvonul Migronon, s Mikmásznál hagyja a málhát.
29 Végigmennek a szoroson, s Gábában tábort ütnek éjszakára. Ráma erre megremeg, Saul Gibeája megfutamodik.
30 Kiabálj, Bát-Gallim! Figyelj Laisa! Anatót válaszolj!
31 Madema fut, s Gébim lakói is menekülnek.
32 Még ma megáll Nobban, s kezet emel Sion leányának hegye, Jeruzsálem dombja ellen.
33 De nézzétek! A Seregek Ura rettentõ erõvel levágja az ágakat. A sudár növésû fákra kivágás vár. A földre zuhannak a hatalmasok.
34 Az erdõ sûrûje megritkul a fejsze csapása alatt, s pompás cédrusaival elbukik a Libanon.
Versículos relacionados com Izajás könyve, 10:
Ézsaiás 10 leírja Isten ítéletét az asszír királyról, amelyet a népének fegyelmezett, de most büszkeségében és kegyetlenségében felmagasztalta. A fejezet az Isten bíróként és védelmezőjének szerepéről is beszél, ígérve, hogy megvédi és megszabadítja népét Asszíria elnyomó hatalmától. Az alábbiakban öt vers található az Ézsaiás 10 -ben tárgyalt témákhoz:
Zsoltár 9:7-8: "Az Úr örök Ez a vers kiemeli Isten igaz bírói szerepét, az Ézsaiás 10 központi témáját.
Zsoltár 94:22: "De az Úr volt az erődem, és Istenem, a menedékem sziklája." Ez a vers arról a védelemről szól, amelyet Isten a veszélyek és az elnyomás idején kínál, az Ézsaiás 10 központi témája.
Zsoltár 121:7: "Az Úr megakadályozza téged minden gonosztól; meg fogja őrizni a lelkedet." Ez a vers arról is beszél, hogy az Isten az ő népének kínálja, ez egy központi téma Ézsaiás 10 -ben.
Zsoltár 124:1-2: "Ha az Úr nem volt a mi oldalunkon, akkor mondja Izrael; ha az Úr nem volt a mi oldalunkon, amikor az emberek ellenünk emelkedtek." Ez a vers az Isten védelmezőjének és védelmezőjének szerepéről szól, amely az Ézsaiás 10 központi témája.
Zsoltárok 146:7: "Az Úr szabadságot ad a foglyoknak; az Úr a vak szemét nyitja; az Úr felemeli a levágást; az Úr szereti az igazlelkű." Ez a vers arról szól, hogy Isten hatalma megszabaduljon népének az elnyomástól, ez egy központi téma az Ézsaiás 10 -ben.
Capítulos: