Izajás könyve, 35
1. Örüljön a puszta és a kiaszott vidék, ujjongjon a sivatag és viruljon!
2. Virulva viruljon, mint a liliom, és örömében ujjongva daloljon! Mert övé a Libanon dicsõsége, a Kármel és a Sáron pompája; meglátják az Úr dicsõségét, Istenünk ragyogó fönségét.
3. Erõsítsétek meg az elernyedt kezeket, és a roskadozó térdeket szilárdítsátok meg!
4. Mondjátok a csüggedt szívûeknek: "Bátorság! Ne féljetek! Nézzétek, eljön Istenetek, eljön, hogy bosszút álljon és megfizessen. Maga az Isten jön el, hogy szabadulást hozzon nektek."
5. Akkor megnyílik a vakok szeme, s a süketek füle hallani fog.
6. Ugrándozik majd a sánta, mint a szarvas, és a némák nyelve ujjongva ujjong. Mert vizek fakadnak a pusztában, folyóvizek a sivatagban.
7. A száraz vidék tóvá változik, a szomjas föld vizek forrásává. A sakálok egykori lakóhelyén zöldellõ fû és nád terem...
8. És egy tiszta út vezet majd át rajta, úgy fogják hívni: a szentek útja. Tisztátalan nem léphet rá, sem a balgák nem bolyongnak rajta.
9. Nem lesz ott oroszlán, más ragadozó sem jár arra; a megváltottak vándorolnak rajta,
10. akiknek az Úr szabadulást szerzett, azok térnek vissza rajta. Éneket zengve érnek a Sionra, s örök boldogságot tükröz az arcuk. Öröm és ujjongás jár a nyomukban, mert fájdalom és siralom nem lesz többé.