1. Gyertek ide, népek és halljátok! Figyeljetek, ti nemzetek! Hallja a föld, s ami betölti, a földkerekség, s minden ami csak rajta él!

2. Az Úr megneheztelt az összes nemzetre, haragja fölgerjedt minden seregük ellen. Átok alá veti, s megöleti õket.

3. A megölteket szétszórják az utcákon, holttestükbõl bûz csap fel, vérüktõl szinte megolvadnak a hegyek,

4. s az ég seregei szétoszlanak. Mint a könyvtekercs, összegöngyölõdnek az egek, és seregük úgy lehull, mint a falevél, mint a szõlõ, s mint a fügefáról a levél.

5. Mert kardom megittasodott az égben. Nézzétek, hogy lesújt Edomra, a népre, amelyet pusztulásra szántam.

6. Az Úr kardja jóllakik vérrel, s meghízik a hájon, a bárányok és kosok vérén, a bakok veséjének kövérén. Mert az Úr áldozatot rendez Boszrában, és nagy öldöklést Edom földjén.

7. De ökrök helyett nemzetek hullnak el, és bikák helyett harcosok, egy egész sereg. Földjük megittasodik a vértõl és poruk csöpögni fog a hájtól.

8. Mert az Úr bosszújának lesz a napja ez, a megtorlás esztendeje Sion védelmezõjének.

9. Patakjai szurokká változnak, a pora kénkõvé, és földje égõ szurokká lesz...

10. Nem alszik el sem éjjel, sem nappal, füstje örökké gomolyog. Nemzedékrõl nemzedékre pusztaság marad, nem is megy át rajta soha senki.

11. Pelikán és sündisznó veszi birtokába, bagoly és holló tanyázik majd rajta. A megsemmisülés mérõzsinórját feszíti ki fölé az Úr, és a pusztaság mérõónját.

12. Szörnyetegek laknak majd arra, fejedelmei sem lesznek többé, királyt többé ott ki nem kiáltanak, fõemberei mind semmivé lesznek.

13. Bojtorján nõ majd palotáiban, csalán és bogáncs a váraiban. Sakálok nyugvóhelye lesz ott, és struccmadaraknak tanyája.

14. Vadmacskák találkoznak ott hiénákkal, szõrös lények kiabálnak egymásnak. Ott vesz menedéket Lilit is magának, ott talál nyugvóhelyet.

15. Ott fészkel majd a vipera és tojást rak, melegíti és ki is költi õket. Keselyûk gyûlnek oda,

16. ott lesz a találkozóhelyük. (16ab) Kutassatok az Úr könyvében és olvassatok: egy sem hiányzik ezek közül, mert ajka rendelte így, (16d) és lelke gyûjtötte egybe õket.

17. Maga vetett sorsot mindnyájunknak, keze osztotta ki nekik mérõzsinórral a földet. Az övék is lesz az mindörökre, és nemzedékrõl nemzedékre ott tanyáznak.





“O Senhor sempre orienta e chama; mas não se quer segui-lo e responder-lhe, pois só se vê os próprios interesses. Às vezes, pelo fato de se ouvir sempre a Sua voz, ninguém mais se apercebe dela; mas o Senhor ilumina e chama. São os homens que se colocam na posição de não conseguir mais escutar.” São Padre Pio de Pietrelcina