1 Miért nem ad idõt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait?
2 A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják.
3 Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét.
4 A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei.
5 Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége ûzi õket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek.
6 A mihaszna ember földjét learatják, õk szüretelik le a gonosz szõlejét.
7 Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk.
8 Rájuk zúdul az esõ a hegyekbõl, jobb menedék híján sziklához lapulnak.
9 Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét.
10 Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.
11 Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.
12 A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra.
13 Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein.
14 Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,
15 Az alkonyatot lesi a házasságtörõ. "Nem lát meg senki sem" - gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá.
16 betör a házakba, amikor sötét van. Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.
17 Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják.
18 A világosság elõl gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön.
19 Hõség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg.
20 Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!
21 Gyötörte a meddõt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel.
22 Hatalma hosszú életet ad az erõsnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt.
23 Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme õrködik ösvényei fölött.
24 Egyszer emelkedik, aztán meg letûnik, elhervad, mint a sósfû, amelyet gyûjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt.
25 Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?
Versículos relacionados com Jób könyve, 24:
A munka 24. fejezete a gonoszok látszólagos büntetlenségével és az igazak szenvedésével foglalkozik ezzel a helyzetkel szemben. Munka azon töprengett, miért tűnik úgy, hogy Isten megengedi, hogy a gonoszok virágzhassanak és sikeresek legyenek, míg az igazlelkűek szenvednek és elnyomottak. Leírja az elnyomás és az erőszak különféle formáit, amelyeket a gonoszok elkövetnek a szegények és a rászorulók ellen. Az alábbiakban öt vers található az ezekhez a témákhoz:
Zsoltár 37:7 - "Pihenjen az Úrban, és várjon rá; ne felháborodjon vele annak miatt, aki az ő útjában virágzik, az ember miatt, aki az Atatutes szemüveget végez." Ez a vers arról szól, hogy Istenben várjon, és ne aggódjon a gonoszok miatt, akik rosszindulatú gyakorlatukban virágzik. Ez elősegítheti a békét azoknak, akik szenvednek, mint például a munka.
Zsoltár 73:3-5 - "Mert féltékeny voltam a nagyszerűre, amikor látta a gonoszok jólétét. Mert a halálában nincs szorítás, de a szilárd az ereje Sugarasnak, mint más férfiaknak. " A zsoltáros megkérdőjelezi a gonoszok látszólagos jólétét is, megfigyelve, hogy látszólag elkerülik a fájdalmat és szenvedést, amelyet mások tapasztalnak.
Ézsaiás 10:1-2 - "Jaj azoknak, akik az igazságtalan törvényeket és az elnyomásokat előíró tisztviselőket határozzák ! " Ez a vers elítéli a rászorulókkal szembeni gonosz elnyomást, amely a 24. fejezet egyik legfontosabb aggodalma.
Jeremiah 12:1 - "Igaz, Uram, amikor veled könyörgök, mégis beszélek veled az ítéleteidről. Miért csinálod a gonoszok útját, és békében élek mindazok, akik melegen folytatják?" Ez a vers olyan helyzetet mutat be, mint Job, Jeremiah próféta megkérdőjelezi Isten igazságosságát a gonoszok nyilvánvaló sikere előtt.
Habakkuk 1:2-3- "Meddig, Uram, kiáltok, és nem fogsz hallani engem? A pusztítás és az erőszak előttem van; viták van, és a vita felmerül." Habakkuk azt is megkérdőjelezi, hogy Isten miért engedi megengedni az erőszakot és az elnyomást, különös tekintettel Isten népével kapcsolatban.
Capítulos: