1 Nézd, csalatkozol reménységedben, puszta tekintete legyõzi az embert.
2 Hogyha fölébresztik, dühroham fogja el. Ki volna képes ellenállni neki?
3 Ki maradt épségben, ha vele szembeszállt? A kerek ég alatt nincs egyetlen egy sem.
4 Nem hallgathatok el semmit tagjairól, sem az erejérõl, sem szép alkatáról.
5 Ki merné felnyitni felsõ ruházatát, és ki hatolhat be kettõs páncéljába?
6 Torkának kapuit vajon ki nyitja ki? Fogazata körül rémület tanyázik.
7 Háta pikkelyeket visel barázdásan, mik le vannak zárva kovakõ pecséttel.
8 Egyik a másikhoz hozzáilleszkedik, még a levegõ sem hatol át közöttük.
9 Szorosan záródik az egyik a másikhoz, összekapcsolódnak, s el nem választhatók.
10 Tüsszentése nyomán világosság ragyog, szeme olyan, mint a hajnal szempillája.
11 A torkából meg fáklyák törnek elõ, s mint a tûz szikrái szállnak, a magasba.
12 Az orrlyukaiból füst gomolyog elõ, mint a fazékból, amely forr és buzog.
13 A parázs lángra lobban, hogyha rálehel, a torkából meg tûzcsóva tör elõ.
14 Nyakszirtjén az erõ vett lakást magának, elõtte meg a rémület jár.
15 Szilárdan áll rajta rétegezett húsa, mozdulatlan, mintha ráöntötték volna.
16 Mintha kõbõl volna, oly kemény a szíve, kemény, mint amilyen az alsó malomkõ.
17 Ha föltápászkodik, a habok is félnek, a tenger hullámai távolabb húzódnak.
18 Aki találkozik vele, hiába ránt kardot, nem használ a lándzsa, s a kopja és a nyíl sem.
19 Annyiba veszi a vasat, mint a szalmát, az ércet nem nézi többre pudvás fánál.
20 A nyíl nem tudja megfutamítani, a rá zúdított kövek pozdorjává törnek.
21 Csak egy szalmaszálnak nézi a buzogányt, nevet a dárdán is, amely felé süvít.
22 Lehetnek alatta éles cserepek is. Felszántja az iszapot, akár a borona.
23 Forrásba hozza a mélyet, mint egy üstöt, festékesfazék lesz körötte a tenger.
24 Mögötte fényesen világlik az útja, õsz ember hajának gondolnád a tengert.
25 Nincs hozzá fogható a földkerekségen, arra termett, hogy sohase féljen.
26 Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak õ a királyuk.
Versículos relacionados com Jób könyve, 41:
A 41 -es munka leírja a Leviathan Marine Monster nagyságát és erősségét, egy olyan lényt, amelyet Isten csak megszelídíthet. A következő versek más hatalmas lényekről és arról, hogy Isten miként teremtette őket:
Zsoltár 104:25-26: "Van egy hatalmas és hatalmas tenger, ahol számos élőlény, túl nagy és kicsi ahhoz, hogy számoljon. A hajók átlépik a vizeket, és ott élsz Leviatán, amelyet Ön szórakoztatóvá alakított." Ez a vers arról szól, hogy Isten teremtése a tengerben, beleértve Leviathan -t is.
Job 26:12-13: "Megnyugtatja a dühös tengert, és hatalmával elpusztítja a tengeri szörnyet. Lélegezésével a menny megtisztul; kezei átszúrják a szökött kígyót." Ez a vers azt írja le, hogy Isten hogyan képes irányítani és akár elpusztítani akár a tengeri szörnyet is.
Job 12:7-9: "De most kérdezze meg az állatokat, és megtanítják Önt vagy a menny madarakat, és elmagyarázzák neked. Beszélj a földdel, és ez utasít téged; hagyja, hogy a halak halak. Kik ezek közül a lények között nem tudja, hogy az Úr keze mindent megtett? " Ez a vers kiemeli Isten nagyságát, mint minden teremtmény alkotóját, beleértve a Leviathan -t is.
Ézsaiás 27:1: "Azon a napon az Úr kemény kardjával, Leviathanjával, a gyors és kanyargós kígyóval bünteti, és megöli a tengerben élő tengeri szörnyet." Ez a vers arról a büntetésről szól, amelyet Isten képes Leviathan -t okozni, megmutatva hatalmát minden teremtmény felett.
Zsoltár 74:13-14: "Erős karjával megtisztította a tengert és összetörte a tengeri szörnyek fejét. Leviathan-t készítettél a sivatagi állatok ételeként." Ez a vers kiemeli Isten azon képességét, hogy még a legerősebb lényeket is lecsökkentse, mint például a Leviathan, és az ő szuverenitása mindenre.
Capítulos: