1 A nép látta, hogy Mózes késik lejönni a hegyrõl, azért összegyûlt Áron körül és követelõzött: "Készíts nekünk egy istent, amely elõttünk jár. Nem tudjuk, mi történt azzal a Mózessel, aki kihozott bennünket Egyiptomból."
2 Áron így válaszolt: "Szedjétek le az aranyfüggõket feleségeitek, fiaitok és leányaitok fülérõl és hozzátok ide."
3 Az egész nép leszedte fülérõl az aranyfüggõket és Áronhoz vitte.
4 Õ átvette a kezükbõl, összeolvasztotta és aranyborjút öntött belõle. Azok így kiáltoztak: "Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."
5 Mikor Áron ezt látta, oltárt épített elõtte és kijelentette: "Holnap az Úr ünnepe lesz."
6 Másnap reggel korán fölkeltek, égõáldozatot és közösségi áldozatot mutattak be. Az egész nép letelepedett enni és inni, azután újra fölkeltek és mulatoztak.
7 Az Úr így szólt Mózeshez: "Siess, menj le, mert vétkezett a nép, amelyet kihoztál Egyiptomból.
8 Hamar letértek az útról, amelyet elõírtam nekik. Öntött borjút csináltak maguknak, azt imádták, áldozatot mutattak be elõtte, és így beszéltek: Izrael, ez a te istened, aki kihozott Egyiptomból."
9 Az Úr még ezt mondta Mózesnek: "Látom jól, hogy keménynyakú nép ez,
10 engedd, hadd gyúljon fel ellenük haragom, hadd töröljem el õket, és téged teszlek nagy néppé."
11 Mózes igyekezett kiengesztelni az Urat, az Istent, s így szólt: "Uram, miért lobbannál haragra néped ellen, amelyet nagy hatalommal és erõs kézzel hoztál ki Egyiptomból?
12 Az egyiptomiak nemde megállapítanák: csalárdul kivezette õket, hogy a hegyek között megölje és eltörölje a föld színérõl? Lohadjon le tehát haragod és vond vissza a csapást, amellyel a népet sújtani akarod.
13 Gondolj Ábrahámra, Izsákra és Jákobra, a szolgáidra, akiknek megesküdtél magadra, és akiknek megígérted: utódaitokat úgy megsokasítom, mint az ég csillagait, s azt az egész földet, amelyrõl beszéltem, utódaitoknak adom, hogy az övék legyen örökre."
14 Erre az Úr visszavonta a csapást, amellyel népét megfenyegette.
15 Mózes ezután elindult visszafelé és lejött a hegyrõl, kezében a tanúság két kõtáblájával. A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk.
16 Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba.
17 Amikor Józsue a nép lármáját hallotta, így szólt Mózeshez: "A táborban csatazaj van."
18 Õ így felelt: "Ez nem gyõzelmi ének, nem is a legyõzöttek jajgatása. Én énekkarok váltakozó énekét hallom."
19 Amikor aztán a tábor közelébe ért, s látta a borjút meg a kartáncot, Mózes haragra gerjedt, elhajította kezébõl a táblákat és szétzúzta a hegy lábán.
20 Azután fogta a borjút, amelyet készítettek, elégette, porrá zúzta, beleszórta a vízbe és megitatta vele Izrael fiait.
21 Azután Mózes megkérdezte Áront: "Mit tett veled ez a nép, hogy ilyen nagy bûnt hoztál rá?"
22 Áron ezt válaszolta: "Ne haragudj, uram! Te magad is tudod, hogy ez a nép mennyire hajlik a rosszra.
23 Így követelõztek: készíts nekünk egy istent, hogy elõttünk járjon, mivel az a Mózes, aki kihozott bennünket Egyiptomból - nem tudjuk mi lett vele.
24 Én erre megkérdeztem õket: kinek van közületek aranya? Õk idehozták nekem, én a tûzbe vetettem, s ez a borjú lett belõle."
25 Mikor Mózes látta a magáról megfeledkezett népet - mivel Áron engedte, hogy ellenségei közepette átadja magát a bálványimádásnak -,
26 Mózes a tábor kapujához lépett és ezt kiáltotta: "Aki az Úrral tart, jöjjön hozzám!" A leviták mind odagyûltek hozzá.
27 Mózes ezt mondta nekik: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: mindenki kösse a kardját oldalára. Járjátok be a tábort egyik kaputól a másikig és öljétek meg testvéreiteket, barátaitokat, rokonaitokat is."
28 A leviták végrehajtották Mózes parancsát, és azon a napon közel háromezer férfi esett el a népbõl.
29 Ekkor Mózes így szólt: "Ma az Úr papjainak bizonyultatok, egyik a fia árán, a másik a testvére árán, ezért õ ma megáld benneteket."
30 Másnap reggel Mózes így beszélt a néphez: "Nagy bûnt követtetek el. Azért most fölmegyek az Úrhoz, talán kieszközölhetem bûnötök bocsánatát."
31 Mózes tehát ismét az Úr elé járult és így szólt: "Nézd, a nép nagy bûnt követett el és aranyból csinált magának istent.
32 Mégis bocsásd meg vétkét... ha nem, akkor törölj ki engem a könyvedbõl, amelyet írtál."
33 Az Úr így felelt Mózesnek: "Csak azt törlöm ki könyvembõl, aki vétkezett ellenem.
34 De most menj és vezesd oda a népet, ahová parancsoltam neked. Íme, angyalom elõtted halad. De ha a látogatás napja elérkezik, megtorlom bûnüket."
35 Az Úr azért verte meg a népet, mert megcsinálták a borjút, amelyet Áron készített.
Versículos relacionados com Kivonulás könyve, 32:
Az Exodus 32 leírja Izrael népének hűtlenségét, amikor egy arany borjút készít az imádathoz, míg Mózes a Sínai -hegységben volt, és Isten parancsolatait fogadta. A fejezet Isten haragját mutatja be a bálványimádás előtt és Mózes közbenjárása az emberek javára. Az alábbiakban öt vers található az Exodus 32 -ben címzett témákkal kapcsolatban:
Deuteronomy 9:16-17: "És láttam, hogy bűne volt az Úr, a te Istened ellen; borjúkat készítettél; hamarosan elfordultál attól, ahogyan az Úr parancsolt neked. Aztán elvettem a két tablettát, Dobd el tőlük a kezem, és összetörték őket a szemed előtt. " Ez a vers azt írja le, hogy Mózes miként szakítja meg a tablettákat Isten parancsolataival, amikor meglátja Izrael népének bálványimádását. Ez megmutatja az emberek bűnének súlyosságát és Isten haragját e hűtlenség ellen.
Mózes 9:18: "Aztán meghosszabbítottam magam az Úr előtt, mint korábban, negyven nap és negyven éjszaka; nem ettem kenyeret, és nem ivottam vizet, az összes bűne miatt, amelyet elköteleztél, gonoszt csináltak a látványában Uram, hogy provokáld a haragot. " Itt láthatjuk Mózes közbenjárását az emberek javára, megmutatva együttérzésüket és hajlandóságukat böjtölni és imádkozni értük, még bűneik gravitációjával szemben is.
Deuteronomy 9:21: "Aztán elvettem a bűnt, a borjút, amit tettem, és megégettem, és ráestem, nagyon jól őröltem, amíg meg nem hajtották; a dombról." Ez a vers azt írja le, hogy Mózes hogyan ég és elpusztítja az emberek imádkozásának arany borjút, mint Isten előtti tisztítás és megtérés cselekedete.
Deuteronomy 9:26: "Aztán imádkoztam az Úrhoz, mondván: Uram, Istenem, ne pusztítsa el népét és örökségét, aki megmentette a nagyságodat, aki egyiptomból egy hatalmas kezével vett." Itt ismét láthatjuk Mózes közbenjárását az emberek javára, megmutatva aggodalmukat üdvösségük és Isten irgalmasságába vetett bizalmuk miatt.
Deuteronomy 9:29: "De ők az emberek és az örökséged, amit nagy erődel vettél, és a karod meghosszabbodott." Ez a vers kiemeli az Isten és az Izrael népének különleges kapcsolatát, emlékezve arra, hogy Isten miként szabadon engedte őket Egyiptomtól nagy hatalommal, és megmutatja hűségüket és elkötelezettségüket velük szemben.
Capítulos: