1. Achábnak hetven fia volt Szamariában. Ezért Jehu írt egy levelet és elküldte Szamariába, a város parancsnokának, a vénekhez és Acháb fiai nevelõinek. Így hangzott:

2. "Nos, ha kézhez veszitek ezt a levelet, ti, akiknek a kezetekben vannak uratok fiai, a szekerek, a lovak, a megerõsített városok és fegyverek,

3. válasszátok ki uratok fiai közül, aki a legjobb és legderekabb, ültessétek atyja trónjára és harcoljatok uratok házáért!"

4. Erre nagy félelem kerítette õket hatalmába. Így beszéltek: "Nézzétek, a két király nem volt képes neki ellenállni, hát akkor mi hogy állhatnánk neki ellen?"

5. És az udvarmester, a városparancsnok, a vének és a nevelõk elküldtek Jehuhoz és ezt üzenték: "A szolgáid vagyunk. Megteszünk mindent, amit parancsolsz. Nem teszünk meg királynak senkit. Tedd, amit jónak látsz!"

6. Erre egy második levelet is írt nekik. Így hangzott: "Ha velem tartotok és hallgattok a szavamra, vegyétek fejüket a férfiaknak, uratok fiainak, s holnap ebben az idõben hozzátok nekem ide, Jiszreelbe!" A király fiai - hetvenen - a város elõkelõinél voltak, akik nevelték õket.

7. Amikor megkapták a levelet, megragadták a király fiait, levágták mind a hetvenet, a fejüket kosarakba rakták és elküldték Jiszreelbe.

8. Amikor a hírvivõ odaért és jelentette: "Elhozták a király fiainak a fejét", megparancsolta: "Rakjátok holnapig két halomba a kapu elé!"

9. Másnap kiment, odaállt és így beszélt a néphez: "Ti ártatlanok vagytok. Nézzétek, összeesküvést szõttem uram ellen és megöltem. De ki gyilkolta meg ezeket itt mind?

10. Tudjátok hát meg, semmi nem hiúsult meg az Úr szavaiból, amelyeket Acháb házára mondott. Az Úr végbevitte, amit szolgája, Illés által elõre megmondott."

11. Azután Jehu mind kiirtotta, akik csak Acháb házából valók voltak Jiszreelben, mind a nagyjaikat, rokonaikat és papjaikat; nem hagyott meg közülük egyetlen egyet sem.

12. Akkor elindult, és elment Szamariába. Amikor útközben a pásztorok Bet-Ekedjébe ért, találkozott Júda királyának, Achaszjának a testvéreivel.

13. Megkérdezte tõlük: "Kik vagytok?" "Achaszja testvérei vagyunk! - felelték -, s a király fiait meg a királyné fiait megyünk meglátogatni."

14. Erre megparancsolta: "Fogjátok el õket élve!" S élve fogták el õket, aztán a Bet-Eked ciszternájánál lemészárolta õket; szám szerint negyvenketten voltak, s nem maradt közülük egy sem élve.

15. Amikor onnét továbbment, találkozott Rechab fiával, Jonadábbal - épp szembe jött vele. Köszöntötte és megkérdezte tõle: "A te szíved is olyan õszinte az enyémhez, mint az én szívem a tiédhez?" Jonadáb azt felelte: "Igen!" "Ha igen, akkor nyújtsd ide a kezed!" Jonadáb kezet nyújtott neki,

16. s Jehu fölvette a kocsijába, aztán azt mondta neki: "Gyere velem, s majd gyönyörködhetsz az Úr iránti buzgalmamban."

17. Amikor Szamariába értek, mind lemészároltatta, aki Szamariában Acháb (házából) még hátra volt, míg teljesen ki nem irtotta õket, az Úr Illéshez intézett szava szerint.

18. Akkor Jehu összegyûjtötte az egész népet és így szólt: "Acháb kevéssé imádta Baalt, Jehu majd jobban imádja.

19. Rajta, hívjátok ide Baal összes prófétáját és a papjait is mind! Egy se hiányozzék! Mert nagy áldozati ünnepet rendezek Baalnak. Nem marad életben senki, aki hiányzik." Jehu álnok módon járt el, csak hogy kipusztítsa Baal híveit.

20. Jehu megparancsolta: "Rendezzetek ünnepi összejövetelt Baal tiszteletére!" Ki is hirdették.

21. Akkor Jehu hírvivõket küldött szerte egész Izraelba. Baal hívei mind elmentek, nem akadt egy sem, aki meg ne jelent volna. Bementek Baal templomába, úgyhogy Baal temploma zsúfolásig megtelt az egyik végétõl a másikig.

22. Erre megparancsolta a ruhafélék õrének: "Adjatok palástot Baal minden hívére!" S kiosztották nekik a palástokat.

23. Aztán Jehu bement Jonadabbal, Rechab fiával Baal templomába, és így szólt Baal híveihez: "Nézzetek jól körül, ne akadjon köztetek az Úrnak egyetlen tisztelõje sem, hanem csak Baal hívei legyenek jelen."

24. Ezzel odalépett, hogy a véres és az égõáldozatot bemutassa. Jehu kívülre odarendelt nyolcvan férfit és megparancsolta: "Aki azok közül az emberek közül, akiket a kezetekbe adok, egyetlen egyet is elenged menekülni, életével fizet életéért."

25. Amikor az égõáldozat bemutatásával elkészült, Jehu megparancsolta a testõröknek meg a fegyverhordozóknak: "Menjetek, kaszaboljátok le õket, ne menekülhessen el senki!" Erre a testõrök és fegyverhordozók bementek, és éles kardjukkal mind lekaszabolták õket, Baal templomának egészen a szentélyéig elõrehatoltak.

26. Kihordták Baal templomából az oszlopokat és elégették õket.

27. Lerombolták Baal oltárát, és Baal templomát is lerombolták, és szennyvízgyûjtõ csatornát csináltak belõle - mindmáig ott van.

28. Így Jehu kiirtotta Baalt Izraelbõl,

29. hanem Nebat fiának Jerobeámnak bûneivel, amelyekbe az Izraelt is belevitte, tudniillik a bételi aranyborjakkal meg Dánnal nem hagyott fel.

30. De azért az Úr így szólt Jehuhoz: "Mivel lelkesen végbevitted, ami helyénvaló a szememben, és egészen az én kívánságom szerint bántál Acháb házával, utódaid a negyedik nemzedékig Izrael trónján maradnak."

31. Mégis, Jehu nem ügyelt rá, hogy egész szívvel az Úrnak, Izrael Istenének törvénye szerint éljen. Nem hagyott fel azokkal a bûnökkel, amelyekbe Jerobeám belevitte Izraelt.

32. Abban az idõben kezdte el az Úr Izraelt kisebbé tenni. Hazael legyõzte Izrael egész területét,

33. mely a Jordántól keletre van, Gileád egész területét, Gád, Ruben és Manassze földjét, az Arnon folyónál fekvõ Aroertõl Giledáig, valamint Básánig.

34. Jehu történetének többi részét, amiket végbevitt, s a gyõzelmeit mind följegyezték Izrael királyai történetének könyvében.

35. Akkor Jehu megtért atyáihoz; Szamariában temették el. Fia, Joachasz lett helyette a király.

36. Az az idõ, amíg Jehu Izrael fölött uralkodott, Szamariában huszonkét esztendõt tett ki.





“Que Maria sempre enfeite sua alma com as flores e o perfume de novas virtudes e coloque a mão materna sobre sua cabeça. Fique sempre e cada vez mais perto de nossa Mãe celeste, pois ela é o mar que deve ser atravessado para se atingir as praias do esplendor eterno no reino do amanhecer.” São Padre Pio de Pietrelcina