1. A jeruzsálemi Acház 12. évében Ela fia, Hósea lett Szamariában Izrael királya, kilenc esztendõre.

2. Azt tette, ami gonosznak számít az Úr szemében, de azért nem úgy, mint Izraelnek azok a királyai, akik elõtte voltak.

3. Asszíria királya, Szalmanasszár hadat vezetett ellene, Hósea azonban behódolt és adózott neki.

4. De Asszíria királya fölfedezte Hósea egy pártütését. Követet küldött ugyanis Egyiptom királyához, Szóhoz, s nem küldte meg tovább minden esztendõben az adót Asszíria királyának. Ezért Asszíria királya elfogatta és börtönbe vetette.

5. Azután Asszíria királya az egész ország ellen hadba szállt, Szamaria alá vonult, és három évig ostromolta.

6. Hósea 9. esztendejében Asszíria királya bevette Szamariát és fogságba hurcolta Izraelt Asszíriába; Halachban, Gozan egyik folyója, a Habor mellé, valamint Média városaiba telepítette õket.

7. Ez azért történt, mert Izrael fiai vétkeztek az Úr, az õ Istenük ellen, aki kivezette õket Egyiptom földjérõl, a fáraónak, Egyiptom királyának a hatalmából, és idegen isteneket imádtak.

8. Azoknak a népeknek a szokásaihoz igazodtak, amelyeket az Úr elûzött Izrael fiai elõl.

9. Izrael fiai és a királyok, akiket maguknak választottak, gonosz dolgokat eszeltek ki az Úr, az õ Istenük ellen, s az õrtoronyból a megerõsített városokig mindenütt magaslati helyeket építettek,

10. s minden kiemelkedõ dombra, meg minden zöldellõ fa alá kõoszlopokat és szent fákat állítottak.

11. Aztán tömjéneztek ott, mint azok a népek, amelyeket elûzött elõlük az Úr, s gonosz tetteikkel ingerelték az Urat.

12. A bálványoknak szolgáltak, pedig megmondta az Úr: "Ilyesmit ne tegyetek!"

13. Mégis, az Úr figyelmeztette Izraelt és Júdát a prófétái meg a látóemberek által. Azt mondta: "Térjetek meg gonosz útjaitokról, és tartsátok meg parancsaimat és törvényeimet, pontosan úgy, ahogy atyáitoknak meghagytam, és szolgáim, a próféták által rendeltem nektek."

14. De nem hallgattak rá, hanem még nyakasabbnak bizonyultak, mint atyáik voltak, akik nem hittek az Úrban, az õ Istenükben.

15. Elvetették törvényeit és a szövetséget, amelyet atyáikkal kötött, és parancsait is, amelyeket szívükbe vésett. Mihaszna dolgok után futottak, s így maguk is semmirekellõvé váltak. A körülöttük élõ népekhez igazodtak, pedig az Úr megtiltotta nekik, hogy õk is azt tegyék, amit azok.

16. Elhanyagolták az Úrnak, az õ Istenüknek minden törvényét, bálványokat öntöttek maguknak, két borjút, aztán szent fákat állítottak fel és imádták az ég egész seregét, sõt Baalnak is szolgáltak.

17. Fiaikat és lányaikat tûzbe küldték, jövendõmondásra, varázslásra vetemedtek, s arra adták ma- gukat, hogy azt tegyék, ami gonosznak számít az Úr szemében - így ingerelték.

18. Ezért az Úr nagy haragra gerjedt Izrael ellen, s eltaszította színe elõl; csak Júda törzse maradt meg egyedül.

19. De Júda sem tartotta meg az Úrnak, az õ Istenének parancsait, hanem az Izrael bevezette szokásokhoz igazodtak.

20. Ezért az Úr Izrael egész népét elvetette, megalázta, és fosztogatóik kezére adta õket, míg végül el nem taszította õket színe elõl.

21. Akkor Izrael elszakadt Dávidtól, és Nebat fiát, Jerobeámot tette meg királynak. Jerobeám aztán eltérítette Izraelt az Úrtól és súlyos bûnbe vitte.

22. Izrael fiai a Jerobeám elkövette bûnben éltek, nem hagytak fel vele,

23. amíg az Úr el nem taszította õket színe elõl, amint szolgái, a próféták által elõre megmondta, s amíg Izraelt földjérõl Asszíriába nem vitte - mind a mai napig.

24. Asszíria királya embereket hívott oda Babilóniából, Kutából, Avvából, Hamatból és Szefarvajimból, és letelepítette õket Szamaria városaiba; ezek birtokba vették Szamariát és megtelepedtek városaiban.

25. De már letelepedésükkor sem félték az Urat. Ezért az Úr oroszlánokat szabadított rájuk, ott üvöltöttek köztük.

26. Jelentették hát Asszíria királyának: "A népek, amelyeket ide hoztál és Szamaria városaiba telepítettél, nem tudják, milyen imádás illeti meg az ország Istenét. Emiatt oroszlánokat szabadított rájuk. Nézd, széttépik õket, mivel nem tudják, hogyan kell imádni az ország Istenét."

27. Erre Asszíria királya megparancsolta: "Az onnan elhurcolt papok közül engedjetek egyet vissza, menjen, telepedjék ott le, és tanítsa meg õket az ország Istenének kijáró tiszteletre."

28. Így hát azok közül a papok közül, akiket Szamariából elhurcoltak, az egyik visszatért, letelepedett Bételben, s tanította õket, hogyan kell az Urat imádniuk.

29. Csakhogy ezek a népségek mind bálványt csináltak maguknak, és felállították azokon a magaslatokon berendezett szentélyekben, amelyeket a szamariaiak emeltek, mindegyik nép a maga városában, ahol lakott.

30. A babiloniaiak Szukkot-Benotról készítettek képmást, a kutiak Nergalt, a hamatiak Asimát,

31. az avviták Nibchaszt és Tartakot csináltak maguknak, a Szefarvajimból valók pedig elégették gyermekeiket Adrameleknek és Anameleknek, Szefarvajim isteneinek a tiszteletére, tûzben.

32. Imádták az Urat, de ugyanakkor papokat választottak maguk közül a magaslatokra, hogy a magaslati szentélyekben ellássák a szolgálatot.

33. Így imádták az Urat, de egyszersmind a maguk isteneinek is szolgáltak, azoknak a népeknek a szokásaihoz híven, amelyek közül oda kerültek.

34. Mind a mai napig korábbi szokásaik szerint élnek. Nem félik az Urat, nem igazodnak törvényeihez és parancsaihoz, ahhoz a törvényhez és parancshoz, amelyet Jákob fiainak adott, akinek az Izrael nevet adta.

35. Sõt, szövetséget is kötött velük az Úr, és meghagyta nekik: "Ne tiszteljetek idegen isteneket, ne imádjátok õket, ne szolgáljatok nekik és ne mutassatok be nekik áldozatot.

36. Csak az Urat imádjátok, s neki mutassatok be áldozatot, aki hatalmas erejével és kinyújtott karjával kivezetett benneteket Egyiptom földjérõl; õt imádjátok, neki mutassatok be áldozatot.

37. Tartsátok szem elõtt a rendelkezéseit és utasításait, a törvényt és a parancsokat, amelyeket fölírt nektek, s szabjátok hozzájuk tetteiteket minden idõben; ne imádjatok idegen isteneket!

38. Ne feledkezzetek meg veletek kötött szövetségemrõl, s ne imádjatok idegen isteneket!

39. Csak az Urat imádjátok, a ti Isteneket! Õ kiszabadít benneteket minden ellenségetek kezébõl!"

40. De õk nem hallgattak rá, és korábbi szokásaikhoz híven éltek.

41. Ezek a népségek imádták ugyan az Urat, de egyszersmind bálványaiknak is szolgáltak, s ugyanígy gyermekeik és gyermekeik gyermekei is. Mint atyáik tettek, úgy tesznek õk is mind a mai napig.





“É doce o viver e o penar para trazer benefícios aos irmãos e para tantas almas que, vertiginosamente, desejam se justificar no mal, a despeito do Bem Supremo.” São Padre Pio de Pietrelcina