Jób könyve, 16

7. A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett.

Versi relativi a Jób könyve, 16:

Job 16. fejezet bemutatja a munka és a barátai közötti párbeszéd folytatását, akik megpróbálják megmagyarázni, miért szenved. Ebben a fejezetben Job sajnálja, hogy barátai nem tudják megérteni a fájdalmát, és kijelenti, hogy Isten felelős a szenvedésekért. Azt is kifejezi azt a reményt, hogy Isten tanúja az ártatlanságának.

Zsoltár 22:1 - "Istenem, Istenem, miért hagytál el engem? Miért viselkedik téged a dühös szavaimból, és nem segít?" Ez a vers kifejezi valaki fájdalmát és fájdalmát, akit Isten elhagyott, mivel Job a szenvedés helyzetében érzi magát.

Zsoltár 69:20 - "Afrontas összetörte a szívemet, és nagyon gyenge vagyok; vártam valakit, aki együttérzéssel bírt, de nincsenek; és a vigasztalók, de nem találtam őket." Ez a vers tükrözi valaki magányosságát és szomorúságát, aki nehéz időn megy keresztül, és nem talál kényelmet vagy segítséget.

Ézsaiás 53:3 - "Megvetették, és a leginkább elutasították a férfiak, a fájdalom embere és a munkában tapasztalt ember; és mint az egyik ember elrejtette az arcukat, megvetettük, és mi egyáltalán nem tettük meg. " Ez a vers arról szól, hogy megvetett és szenved, de végül elismert és értékelik. Job ezen a tapasztalaton is megy keresztül, amelyet barátai megvetnek és figyelmen kívül hagynak, de arra várnak, hogy Isten felismerje őt.

Róma 8:18 - "Számomra biztos vagyok benne, hogy a jelen idő szenvedései nem az, hogy összehasonlítsák a dicsőséggel, amelyet bennünk kell feltárni." Ez a vers arról szól, hogy az életben milyen nehézségekkel szembesülünk az átmeneti és jelentéktelenek a jövőben váró jutalomhoz képest. Úgy tűnik, hogy a munka is tisztában van ezzel a perspektívával.

2 Korinthusok 1:3-4 - "Áldott legyen az Úr, Jézus Krisztus Istenének és Atyának, az irgalmasság apja és az összes vigasztalás Istene, aki minden nyomorúságunkat vigasztal, hogy vigasztalhassuk azokat is, akik azt is vigasztalhatjuk némi nyomorúságban vannak, azzal a vigasztalással, amellyel mi magunk is megnyugtatunk Isten. " Ez a vers arról szól, hogy Isten milyen vigasztaló a gyötrelmünkben, és hogyan használhatjuk tapasztalatainkat másoknak segíteni és vigasztalni. Job vigasztalást keres Istenben, és elvárja, hogy barátai tanuljanak tapasztalataiból.