Jób könyve, 29

11. A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:

Versi relativi a Jób könyve, 29:

A Job 29 egy olyan fejezet, amelyben Job emlékszik a jólét napjaira, amikor tiszteletben tartotta és csodálta körülötte. Hírnevéről, gazdagságáról és a kapott kitüntetésekről beszél. Az alábbi verseket választották az ezekhez az emlékekhez kapcsolódó témák kezelésére és a munka társadalomban betöltött kiemelkedő álláspontjával:

Példabeszédek 22:1: "A választáshoz méltóbb a jó név, mint a sok gazdagság; és a jó hírnév többet ér, mint ezüst és arany." Jobnak tisztelt neve és jó hírneve volt, amelyek többet érnek, mint bármely anyagi vagyon.

Zsoltárok 112:1-3: "Áldott az az ember, aki fél az Úrtól, és örömmel fogadja parancsolataiban. Utódjai erőteljesek lesznek a földön; az egyenes generáció megáldása lesz. A házában a jólét és a gazdagság, a gazdagság, És a saját igazságszolgáltatása örökké megmarad. " Job igaz és félelmetes ember volt Istennek, amely jólétet és gazdagságot hozott neki az életében.

Az Ecclesiastes 7:1: "A jobb hírnév jobb, mint a legjobb parfüm, és a halál napja, mint a születési nap." Job jó hírneve értékesebb volt, mint bármely parfüm vagy anyag.

Job 12:4: "Nevetek a barátaimról; én, aki Istent hívja fel, és ő válaszol nekem; gúnyolódás, igaz, igaz ember forrása vagyok." Munka, annak ellenére, hogy tisztességes és igaz volt, nevetés forrása lett a barátai számára, miután mindent elveszített.

Zsoltár 25:14: "Az Úr titka azoknak szól, akik félnek tőle, és meg fogja ismerni őket a koncertjével." Job mély kapcsolatban állt Istennel, és tudta, hogy ő elismerte az igazságát és az igazságát, még akkor is, ha barátai nem értették.