1. Akkor Salamon összegyûjtötte Izrael véneit Jeruzsálemben, hogy az Úr szövetségének ládáját fölvigyék Dávid városából, Sionból.

2. Tehát Izrael férfiai mind összegyûltek Salamon királynál Etanim hónapjában - ez a hetedik hónap -, az ünnepen.

3. S a papok fölvitték a ládát

4. és a megnyilatkozás sátorát, mindazzal a szent fölszereléssel együtt, ami a sátorban volt.

5. Salamon király pedig és vele egész Izrael annyi juhot és marhát áldozott a láda elõtt, hogy sem megszámolni, sem fölbecsülni nem tudták.

6. S a papok az Úr szövetségének ládáját a helyére vitték, a templom hátulsó térségébe, a szentek szentjébe, a kerubok szárnyai alá.

7. A kerubok ugyanis kiterjesztették szárnyaikat a hely fölött, ahol a láda állt. Így a kerubok föntrõl egészen befödték a ládát és hordozórúdjait.

8. A rudak olyan hosszúak voltak, hogy bár a szentélyben a hátulsó rész elõtt állva látni lehetett a rudak végét, de kint már nem látszottak. Ott maradt mind a mai napig.

9. A ládában nem volt semmi, csak a két kõtábla, amelyet Mózes a Hóreben beletett, annak a szövetségnek a táblái, amelyet az Úr Izrael fiaival kötött Egyiptomból való kivonulásukkor.

10. Amikor a papok kiléptek a szentélybõl, történt, hogy a felhõ betöltötte az Úr templomát,

11. annyira, hogy a papok a felhõtõl nem tudtak bemenni ellátni a szolgálatot; mert az Úr dicsõsége betöltötte az Úr templomát.

12. Akkortájt mondta Salamon: az Úr kinyilvánította, hogy homályban kíván lakni.

13. Ezért építettem hát házat neked hajlékul, lakóhelyül, ahol örök idõkre lakhatsz.

14. Aztán a király a nép felé fordult, és megáldotta Izrael egész közösségét. Közben Izrael egész közössége állt.

15. Majd így szólt: "Áldott legyen az Úr, Izrael Istene, akinek keze valóra váltotta, amit ajka atyámnak, Dávidnak ígért, amikor ezt mondta:

16. Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött.

17. Atyámnak, Dávidnak szándékában volt, hogy házat épít az Úr, Izrael Istene nevének.

18. De az Úr így szólt atyámhoz, Dávidhoz: Jól tetted, hogy arra gondoltál, hogy házat építs a nevemnek.

19. Mégis, ne te építsd meg a házat, hanem a fiad, aki ágyékodból származik, õ építse meg a házat nevemnek.

20. Az Úr valóra váltotta ígéretét, amit tett. Atyám örökébe léptem, elfoglaltam Izrael trónját, amint az Úr megígérte, és fölépítettem a házat az Úr, Izrael Istene nevének.

21. Aztán a láda számára is készítettem benne helyet, ott van elhelyezve a szövetség, amelyet atyáinkkal kötött, amikor kivezette õket Egyiptomból."

22. Akkor Salamon Izrael egész közösségének a jelenlétében az Úr oltárához lépett, az ég felé tárta kezét,

23. és így szólt: "Urunk, Izraelnek Istene, nincs hozzád hasonló isten se fönn az égben, se lenn a földön. Megtartod szövetségedet és irgalmas vagy szolgáidhoz, akik szívük mélyébõl színed elõtt járnak.

24. Szolgádnak, atyámnak, Dávidnak is valóra váltottad, amit ígértél neki: Igen, a szád megígérte és a kezed valóra váltotta, amint ezt ma láthatjuk.

25. De Uram, Izraelnek Istene, tartsd meg azt is szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak, amit akkor ígértél, amikor ezt mondtad: Sohasem leszel híjával olyan utódnak, aki színem elõtt majd a trónon ül, föltéve, hogy utódaid ügyelnek útjukra s színem elõtt járnak, ahogyan te a színem elõtt jártál.

26. Váltsd hát valóra ígéretedet, Izrael Istene, amelyet szolgádnak, az én atyámnak, Dávidnak tettél!

27. Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva errõl a templomról, amelyet építettem.

28. De hallgasd meg szolgád imáját és könyörgését, Uram, én Istenem, s halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok!

29. Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyrõl azt ígérted: Ott lesz a nevem, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond."

30. "Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg.

31. Ha valaki vétkezik embertársa ellen, s ez kimondja rá az átokesküt, s el is jön és leteszi az esküt az oltárod elõtt ebben a templomban,

32. akkor hallgasd meg az égben, és segíts, szolgáltass igazságot szolgáidnak, a bûnöst ítéltd el: tette szálljon vissza a fejére, az ártatlant meg igazold: bánj vele ártatlansága szerint.

33. Ha népedet, Izraelt legyõzi az ellenség, mert vétkezett ellened, de aztán megtér és megvallja nevedet, ha imádkozik és könyörög színed elõtt ebben a templomban,

34. hallgasd meg az égben, és bocsáss meg népednek, Izraelnek, és vezesd vissza arra a földre, amelyet atyáinak adtál.

35. Ha bezárul az ég és nem esik az esõ, mert újra vétkeztek ellened, de aztán imádkoznak ezen a helyen, megvallják nevedet és elfordulnak bûneiktõl, mivel megaláztad õket,

36. hallgasd meg az égben, és bocsásd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek bûneit. Mutasd meg nekik az utat, amelyen járniuk kell, s küldj esõt a földre, amelyet örökségül adtál népednek.

37. Ha éhínség uralkodik az országban, pestis, üszök, gabonarozsda, sáska vagy féreg pusztít, ha ellenség ostromolja kapuit vagy bármi csapás vagy baj éri,

38. minden imát, minden könyörgést, amit egynek is kiejt a szája, amint mindig akad valaki, akiben fölébred a lelkiismeret, úgyhogy kitárja kezét a templom felé;

39. hallgasd meg az égben, ott ahol trónodon ülsz, bocsáss meg és segíts, és bánj mindenkivel tettei szerint, úgy, ahogy ismered a szívét. Egyedül te ismered az emberek fiainak szívét.

40. Így félnek majd mindig, amíg csak élnek azon a földön, amelyet atyáinknak adtál."

41. "De hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz, az idegent is, aki nem tartozik népedhez, de nevedért messze földrõl ide jön -

42. hallanak majd dicsõ nevedrõl, erõs kezedrõl és kinyújtott karodról -, ha szintén eljön, és e felé a templom felé fordulva imádkozik;

43. tégy meg mindent, amiért az idegen hozzád könyörög, hogy a földnek minden népe fölismerje nevedet, és féljen úgy, mint Izrael, s tudja meg, hogy ez a templom, amelyet építettem, a nevednek van szentelve.

44. Ha néped ellenségei ellen hadba vonul, azon az úton, amelyen küldöd, s ha az Úrhoz imádkozik a felé a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, s a felé a templom felé, amelyet nevednek emeltem,

45. hallgasd meg imáját és könyörgését az égben, és szolgáltass neki igazságot.

46. S ha vétkezik ellened - hisz nincs ember, aki ne vétkeznék -, s újra haragra gerjedsz ellene, ellensége hatalmába adod és szorongatói fogolyként idegen földre hurcolják, akár messze, akár közel,

47. ha akkor magukba szállnak azon a földön, ahová fogságba hurcolták õket, megtérnek és szorongatóik földjén hozzád könyörögnek és megvallják: Vétkeztünk, eltévelyedtünk, istentelen útra tértünk,

48. ha tehát szívük, lelkük mélyébõl hozzád térnek ellenségeik földjén, akik elhurcolták õket, és ha imádkoznak hozzád a felé a föld felé fordulva, amelyet atyáinknak adtál, s a város felé fordulva, amelyet kiválasztottál, és a templom felé fordulva, amelyet nevednek emeltem,

49. akkor hallgasd meg az égben, azon a helyen, ahol trónodon ülsz,

50. és bocsásd meg népednek, amivel vétkezett ellened, s minden bûnét, amelyet ellened elkövetett, engedd, hogy szorongatóiknál szánalomra találjanak, és bánjanak velük könyörületesen.

51. Mert hisz a te néped és tulajdonod, kivezetted Egyiptomból, a vaskohóból."

52. "Tartsd nyitva szemed szolgád könyörgésére és népednek, Izraelnek könyörgésére, s hallgasd meg õket mindenben, amiért csak hozzád kiáltanak.

53. Hisz kiválasztottad magadnak a föld népei közül, amint megígérted szolgádnak, Mózesnek szája által, amikor kivezetted atyáinkat Egyiptomból, Uram, Isten!"

54. Amikor Salamon ezt az Úrhoz intézett imát és könyörgést végigimádkozta, fölkelt arról a helyrõl az Úr oltára elõtt, ahol kezét az ég felé tárva térdelt.

55. Aztán elõre lépett, és megáldotta Izrael egész közösségét.

56. "Áldott legyen az Úr - mondta emelt hangon -, aki nyugalmat adott népének, Izraelnek, amint megígérte! A nagyszerû ígéretekbõl, amelyeket szolgája, Mózes által tett, nem hiúsult meg egyetlen szó sem.

57. Az Úr, a mi Istenünk velünk van, amint atyáinkkal velük volt. Nem hagy el és nem taszít el minket,

58. maga felé hajlítja szívünket, hogy az õ útjain járjunk, és szem elõtt tartsuk parancsait, rendelkezéseit és törvényeit, amelyeket atyáinknak adott.

59. Ezek a szavaim, amelyekkel könyörögtem az Úr színe elõtt, legyenek az Úr, a mi Istenünk színe elõtt nappal és éjjel, hogy igazságot szolgáltasson szolgájának és igazságot szolgáltasson népének, mindig, amikor csak szüksége van rá,

60. és így a föld népei megtudják, hogy az Úr az Isten, senki más.

61. A ti szívetek meg legyen maradéktalanul az Úré, a mi Istenünké, éljetek törvényei szerint és tartsátok meg a parancsait, mint a mai napon."

62. Aztán a király, és vele egész Izrael véres áldozatot mutatott be az Úr színe elõtt.

63. A közösség áldozataként Salamon huszonkétezer marhát és százhúszezer juhot áldozott fel az Úrnak. Ezzel szentelték föl az Úr templomát, a király és Izrael fiai mindannyian.

64. Azon a napon a király az elõudvar középsõ részét is fölszentelte, amelyik az Úr temploma elõtt van; ott égõáldozatot és ételáldozatot mutatott be, aztán a közösség áldozatából a hájat (áldozta fel). Az Úr színe elõtt álló bronzoltár ugyanis túl kicsi volt ahhoz, hogy az égõáldozat, az ételáldozat és a közösség áldozatából a háj elférjen rajta.

65. Így ünnepelt abban az idõben Salamon és vele egész Izrael - hatalmas ünnepi lakomát rendeztek a Hamat felé vivõ úttól egészen Egyiptom patakjáig az Úr, a mi Istenünk színe elõtt hét napon át.

66. A nyolcadik napon azonban elbocsátotta a népet. Búcsút vettek hát a királytól, s visszatértek hazájukba, vidáman, örülve annak a sok jónak amelyet szolgájának, Dávidnak és egész népének, Izraelnek tett az Úr.





“Meu Deus, perdoa-me. Nunca Te ofereci nada na minha vida e, agora, por este pouco que estou sofrendo, em comparação a tudo o que Tu sofreste na Cruz, eu reclamo injustamente!” São Padre Pio de Pietrelcina