Jób könyve, 26

9. Õ az, aki elfödi a telihold arcát, felhõtakaróját fölé borítja.

Versi relativi a Jób könyve, 26:

A 26. fejezetben a munkában reagál a hajlam beszédére, felismerve Isten nagyságát, bölcsességét és emberi jelentéktelenségét előtte. Munka megpróbálja kifejezni Isten nagyságát és hatalmát, bár nem tudja teljesen megérteni őket. Az alábbiakban öt vers található a 26. állításban szereplő témákkal kapcsolatban:

Zsoltár 104:2-3: "A lámpát köpenyként takarja el, sátorként nyújtja az eget, és a mennyek vízébe helyezi a magas épületek őrét; felhőkkel kocsiját végzi, és sétál a szél szárnyán, és sétál a szél szárnyán. "" Ez a zsoltár leírja Isten nagyságát és hatalmát, beleértve a mennyek és a felhők teremtését.

Ézsaiás 40:12: "Ki mérte a kéz héjában lévő vizeket, és a kéz kezével megméri az égboltot? Ki gyűlt össze a Föld porának egyharmadában? Ki mérlegelte a dombokat és a Colinnins -t A precíziós skálán? " Ez a vers kiemeli Isten nagyságát és hatalmát, ami mindent megteremtett.

Zsoltár 147:5: "Urunk nagy és rendkívül hatalmas; bölcsességének nincs korláta." Ez a zsoltár dicséri Isten nagyságát és hatalmát, csakúgy, mint Job beszédében.

Példabeszédek 9:10: "Az Úr félelme a bölcsesség elve, és a szent ismerete megértés." Ez a vers hangsúlyozza Isten bölcsességét és ismereteit, amelyeket Job felismer beszédében.

Zsoltár 139:6: "Csodálatos a tudásod, ami rólam van, túl fenséges számomra, nem tudom megérteni!" Ez a zsoltár hangsúlyozza Isten érthetetlenségét, amit Job elismeri beszédében is.