1. Az Úr így szólt Mózeshez:

2. "Parancsold meg Izrael fiainak, hogy forduljanak vissza és Pi-Hachirot elõtt, Migdol és a tenger között verjenek tábort. Baal-Cefonnal szemben legyen a táborotok a tenger partján.

3. A fáraó azt fogja gondolni: Izrael fiai eltévedtek az országban, a puszta körülzárta õket.

4. Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, úgyhogy majd üldözõbe veszi õket. Akkor megmutatom a dicsõségemet a fáraón és egész seregén, hadd tudják meg az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr." Izrael fiai engedelmeskedtek a parancsnak.

5. Amikor Egyiptom királyát értesítették, hogy a nép elmenekült, a fáraónak és hivatalnokainak magatartása megváltozott a nép iránt. Ezt mondták: "Mit tettünk? Elengedtük Izraelt, hogy ne szolgáljon nekünk."

6. A fáraó befogatott harci szekerébe és mozgósította seregét.

7. Vett hatszáz válogatott harci szekeret, az egyiptomiak többi harci szekerét, mindegyiket kiváló katonákkal.

8. Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, s az üldözõbe vette Izrael fiait, akik felemelt kézzel vonultak ki.

9. Az egyiptomiak utánuk mentek és elérték õket, amikor a tengerparton, Pi-Hachirotnál, Baal-Cefonnal szemben táboroztak: ott volt a fáraó minden lova, szekerei, lovai és serege.

10. Amikor a fáraó közeledett, Izrael fiai felnéztek és látták, hogy az egyiptomiak üldözik õket. Erre Izrael fiai nagyon megijedtek és hangosan kiáltottak az Úrhoz.

11. Mózesnek pedig ezt mondták: "Nem voltak sírok Egyiptomban, hogy idehoztál bennünket a pusztába meghalni? Milyen szolgálatot tettél nekünk azzal, hogy kivezettél Egyiptomból?

12. Nem mondtuk neked már Egyiptomban is, hagyj minket békében, hadd szolgáljunk az egyiptomiaknak? Valóban jobb lett volna az egyiptomiaknak szolgálni, mint itt a pusztában meghalni."

13. Mózes így válaszolt a népnek: "Ne féljetek, legyetek erõsek, és meglátjátok az Úr segítségét, amelyet ma nyújt nektek. Mert ahogy ma látjátok az egyiptomiakat, soha többé nem fogjátok látni õket.

14. Az Úr harcol majd értetek, s nektek nem lesz semmi dolgotok."

15. Az Úr így szólt Mózeshez: "Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak.

16. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezed a tenger fölé és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta.

17. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, ezért utánuk fut, s akkor majd megmutatom dicsõségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain.

18. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsõségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain."

19. Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták csapata elõtt járt, megváltoztatta helyét és mögéjük vonult. A felhõoszlop eljött elõlük, mögöttük ereszkedett le,

20. s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhõ sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.

21. Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erõs keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált,

22. és Izrael fiai a száraz tengerfenéken vonultak át, miközben a víz jobb és bal felõl úgy állt, mint a fal.

23. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, a fáraó minden lova, szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe.

24. A reggeli õrség idején az Úr a tûz- és felhõoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére és megzavarta.

25. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak elõre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: "Meneküljünk Izrael fiai elõl, mivel Jahve harcol értük az egyiptomiak ellen."

26. Az Úr pedig így szólt Mózeshez: "Nyújtsd ki kezed a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra."

27. Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta õket a habok közepébe.

28. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk behatolt a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük.

29. Izrael fiai azonban száraz talajon mentek át a tengeren, miközben a víz tõlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.

30. Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján.

31. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe elõtt, de bízott az Úrban és Mózesben, az õ szolgájában.





“A caridade é o metro com o qual o Senhor nos julgará.” São Padre Pio de Pietrelcina