1. Jób ekkor válaszolt és így szólt:

2. Hallottam már elég efféle beszédet. Vigasztalók vagytok ti itt egytõl egyig!

3. Hiú beszédetek soha nem ér véget? Vajon mi ingerelt, hogy szembeszállj velem?

4. Beszélni úgy, mint ti, tudnék magam is. Ha ti volnátok az én helyzetemben, el tudnálak titeket árasztani szóval, s tudnám a fejemet ingatni miattatok.

5. Szavammal biztatnálak benneteket, aztán megszûnném mozgatni ajkamat.

6. Hisz ha beszélek is, nem szûnik fájdalmam, így, ha elhallgatok, mit veszítek akkor?

7. A gonoszság immár egész kimerített, hisz egész sereg volt, ami nekem esett.

8. Terhelõ tanúként lép most föl ellenem, minden válaszában gyaláz szemtõl szemben.

9. Haragja marcangol, s harcban áll ellenem, vicsorgatja fogát, rám, az ellenségre, szemét összehúzva szúrósan tekint rám.

10. És ellenem újra kitátják szájukat, majd megszégyenítve verik az arcomat, mindnyájan szövetkeztek ellenem.

11. Isten kiszolgáltat a gonosztevõknek, a bûnösök kezébe hagy esnem.

12. Boldogan éltem, s akkor darabokra tört, megfogta nyakamat és összezúzott, aztán céltáblának tett ki maga elé.

13. Csak úgy sisteregnek nyilai köröttem, és irgalmatlanul átfúrja a vesém, az epémet meg kiontja a földre.

14. Réseket üt rajtam egyre-másra, mint valami harcos, úgy támad rám.

15. Gyász jeléül ruhát varrtam a bõrömre, a szarvamat meg befúrtam a porba.

16. A sírástól vörös lett az arcom, halálnak árnyéka ül a pillámon,

17. jóllehet gonoszság nem tapad kezemhez, és egészen tiszta az imádságom.

18. Föld, ne född be a véremet! Kiáltásom ne találjon nyugtot!

19. Nézzétek, még most is ott az égben a tanúm, eskümnek kezese él még a magasban.

20. A kiáltásom szól mellettem Isten elõtt, míg színe elõtt hullnak a könnyeim.

21. Igazoljon embert Isten ellenében, szóljon a férfi mellett barátjával szemben!

22. Mert hiszen kevés a jövõ évek száma, s elmegyek az úton, hol nincs visszatérés.





O sábio elogia a mulher forte dizendo: os seu dedos manejaram o fuso. A roca é o alvo dos seus desejos. Fie, portanto, cada dia um pouco. Puxe fio a fio até a execução e, infalivelmente, você chegará ao fim. Mas não tenha pressa, pois senão você poderá misturar o fio com os nós e embaraçar tudo.” São Padre Pio de Pietrelcina