1. Válaszolt, s így szólt a temáni Elifáz:

2. Terhedre van tán, ha beszélünk hozzád? Ki tudná magába fojtani itt a szót?

3. Sokat bátorítottál, hanyatló karoknak újra erõt adtál.

4. Buzdító szavad a támolygó támasza volt, az ingadozók térdét megszilárdítottad.

5. Most meg, hogy magad vagy bajban, ijedezel? Megütõdsz, hogy terád is rád került a sor?

6. Nincsen bizalmad istenfélelmedben, jámbor életedre nem mersz hagyatkozni?

7. Gondold meg, ment-e már valaki is tönkre ártatlanul? Becsületes embert mikor ért pusztulás?

8. Hányszor láttam: akik bajt szántottak, gyötrelmet vetettek, hát azt is arattak.

9. Isten lehelete tönkretette õket, haragjának szele elsodorta õket.

10. Ordít az oroszlán, bömböl a nõsténye, mint mikor a kölyköknek kiverik a fogát.

11. Pusztul az oroszlán, ha nincsen prédája, s a nõstény kölykei szétszélednek.

12. Titokzatos szózat lopakodott hozzám, és a fülem felfogja suttogását.

13. Égi álomlátás tarka játékában, amikor mély álom száll az emberekre,

14. félelem fogott el s rettegés, reszketett minden egyes tagom.

15. Valami lehelet suhant át arcomon, és az égnek állt minden hajamszála.

16. Ott állt valaki, arcát nem vettem ki, ott állt egy alak a szemem elõtt, és hallottam suttogó beszédét:

17. Lehet-e az ember Isten elõtt igaz? Állhat férfi tisztán alkotója elõtt?

18. Azokban sem bízik, kik szolgálnak neki, angyalaiban is lel kivetnivalót.

19. Hát akkor azokban, kik viskókban laknak, kiknek alapjául a föld pora szolgál, kiket összenyomhat, akár egy molylepkét?

20. Reggeltõl estéig tönkreveri õket, eltûnnek örökre, és ki gondol rájuk?

21. Kitépik azután sátraik cövekét, így szállnak a sírba, bölcsesség híjával.





“A sua função é tirar e transportar as pedras, e arrancar os espinhos. Jesus é quem semeia, planta, cultiva e rega. Mas seu trabalho também é obra de Jesus. Sem Ele você nada pode fazer.” São Padre Pio de Pietrelcina