1. Nem szolgálat az ember sorsa a földön? Nem napszámos módján tölti el napjait?

2. Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja.

3. Csalódással teli hónapok jutottak részemül, keserves éjeket adtak osztályrészül.

4. Már mikor lefekszem, kérdezem: "Mikor virrad?" És mihelyt fölkelek: "Mikor lesz már este?" Tele vagyok kínnal egész alkonyatig.

5. Férgek lepik el testem, s a föld pora fedi. Összeaszalódik, s gennyezik a bõröm.

6. Napjaim futnak, mint takács vetélõje, eltûnnek, s nyomukban nem marad reménység.

7. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.

8. S a szem, amely most lát, soha többé nem lát, keresõ szemeddel nem találsz, nem leszek.

9. Mint felhõ, tovaszáll, eltûnik a távolban, nem tér az vissza, kit az alvilág elnyelt.

10. Házába nem mehet soha többé vissza, és otthona nem látja soha viszont.

11. Ezért én sem türtõztetem számat: beszélek lelkem gyötrelmében, s elpanaszoltam lelkemnek keservét.

12. Tenger vagyok tán? Avagy tengeri szörny? Merthogy õrzésemre õrszemeket rendelsz.

13. Ha arra gondolok: vigaszt ad fekvõhelyem, ágyam majd segít viselni kínomat,

14. máris megijesztesz álmomban szörnyûmód, rémképek kergetnek újabb gyötrelmekbe.

15. "Fojts meg inkább!" - ez a kívánságom, jobb a halál, mint a sok fájdalom.

16. Eltûnök én immár, nem élek örökké, hagyj hát magamra, éltem egy lehelet.

17. Vajon mi az ember, hogy oly nagyra tartod, arra méltatod, hogy törõdj vele.

18. Hisz meglátogatod minden áldott reggel, és próbára teszed minden pillanatban.

19. Mily rég nem veszed le tekinteted rólam! Arra sem hagysz idõt, hogy nyálam lenyeljem.

20. Vétkeztem? Mit tettem? Mondd, emberek õre! Támadó kedvednek miért vagyok céltábla? Miért vagyok terhedre?

21. Miért nem bocsátod meg a bûneimet, vétkem fölött miért nem hunysz szemet?

22. Mert hogyha egyszer lefekszem a porba, hiába keresel, többé nem leszek.





“Procuremos servir ao Senhor com todo o coração e com toda a vontade. Ele nos dará sempre mais do que merecemos.” São Padre Pio de Pietrelcina