1. Akkor az Úr Jóbhoz fordult, s így szólt:

2. A Mindenhatóval pörlekedõ meghajol-e vajon? Aki Istent akarja bírálni, feleljen!

3. Ekkor Jób felelt az Úrnak és így szólt:

4. Nézd, parányi vagyok. Mit feleljek neked? A számra teszem a kezem.

5. Egyszer beszéltem, de többé nem teszem, vagy másodszor is, de folytatása nem lesz.

6. A viharból szólt az Úr Jóbhoz és azt mondta:

7. Nosza, övezd fel, mint a hõs, a derekadat! Kérdezni szeretnélek, világosíts fel!

8. Semmivé akarod tenni igazamat, el akarsz ítélni, hogy igazad legyen?

9. Van-e karod olyan, mint Istennek? Tudsz-e hangoddal, mint õ mennydörögni?

10. Ékesítsd fel magad fönséggel s nagysággal, öltözködj csak fel fénybe, méltóságba!

11. Engedd szabadjára haragod árját, nézd meg, ami csak büszke és hajlítsd meg!

12. Alázd meg a gõgöst egy pillantásoddal, tipord el helyükön a gonosztevõket!

13. A föld alá rejtsd el együtt valamennyit, mélységes tömlöcben némítsd el arcukat!

14. Akkor aztán én is elismerlek, mert saját jobb karod vívta ki gyõzelmed.

15. Nézd a behemótot! Éppúgy füvön él, mint a szarvasmarha.

16. Nézd, micsoda erõ van az ágyékában, és lásd, mily erõsek a hasizmai!

17. Kifeszíti farkát, mintha cédrus volna, combjának inai egymásba fonódnak.

18. A csontjai ércbõl öntött csövek, a lábszárai meg, mint a vasdorongok.

19. Remekmû az Isten alkotásai közt, de aki alkotta, karddal fenyegette.

20. A hegyek környékétõl eltiltották, s minden vadtól, amely ott ûzi játékát.

21. A lótuszbokrok alatt nyugton tanyázik, elrejtõzködik a nádban és mocsárban.

22. A lótuszfák fedik be az árnyékukkal, a patak nyárfái állnak körülötte.

23. Nem fél, ha a folyó erõsen megárad, nyugodtan ömölhet szájába a Jordán.

24. Vajon ki merészel a szemébe kapni, át lehet-e fúrni gerellyel az orrát?

25. Lehet-e horoggal leviatánt fogni, le tudod-e nyelvét kötéllel kötözni?

26. Tudsz-e kákát húzni az orrán keresztül, avagy átfúrod-e pofáját szigonnyal?

27. Talán könyörögve járul majd elibéd, és hízelgõ szókat intéz tán hozzád?

28. Esetleg majd szerzõdést köt veled, hogy fogadd szolgádul egyszer s mindenkorra?

29. Játszhatol-e vele, mint egy kis madárral, lánykáid számára meg tudod-e kötni?

30. Alkusznak-e rá a céhbeli társak, kalmárok maguk közt osztoznak-e rajta?

31. Meg tudod-e a bõrét horoggal tûzdelni, hát a fejét halászó szigonnyal?

32. Tégy csak vele próbát, emeld rá a kezed! De gondolj a harcra! Még egyszer nem teszed!





“Ouço interiormente uma voz que constantemente me diz: Santifique-se e santifique!” São Padre Pio de Pietrelcina