1. Jób folytatta beszédét és így szólt:

2. Ó, ki hozza vissza a régmúlt hónapokat, a napokat, amikor Isten oltalmazott?

3. Mikor szövétneke fénylett fejem fölött, fényénél hatoltam át a sötétségen.

4. Bárcsak újra látnám õszöm napjait, mikor Isten védte sövénnyel sátramat.

5. Amikor még nálam lakott az Úr, és körülvett gyermekeimnek serege.

6. Amikor tiszta tejben mostam a lábam, és olajpatakok folytak a sziklából.

7. Amikor fölmentem a városkapun át, és a piactéren helyet foglaltam;

8. mihelyt megláttak, az ifjak félreálltak, az öregek felálltak, s állva maradtak.

9. A fõemberek meg félbehagyták szavuk, a szájukra rátették kezüket.

10. Az elõkelõk is visszafogták hangjuk, nyelvük odatapadt szájuk padlásához.

11. A fül, amely hallotta, boldognak hirdetett, engem dicsért a szem, amelyik láthatta:

12. hogyha kért, felkaroltam a szegényt, meg az árvát is, ha nem talált gyámolt.

13. A veszni indulónak rám szállt áldása, s az özvegy szívébe is örömet loptam.

14. Az igazságosságot ruhaként viseltem, jog és igazság volt köntösöm, süvegem.

15. A vaknak úgy szolgáltam, hogy a szeme voltam, a sántának meg én voltam a lába.

16. A szegény embereknek atyjuk voltam, s jövevények ügyét rendjén kivizsgáltam.

17. Az istentelenek agyarát kivertem, foguk közül téptem ki a rablott holmit.

18. Így szóltam magamban: "Büszkén halok meg, olyan magas korban, akárcsak a pálma.

19. Gyökerem a víznek álljon mindig nyitva, és az ágaim közt harmat éjszakázzon!

20. Dicsõségem legyen egyre ifjabb, és mindig újuljon meg kezemben az íj!"

21. Meghallgattak és várakoztak rám, csöndben figyeltek, hogy hallják tanácsom.

22. A beszédemre választ nem is adtak, felülrõl lefelé csurgott a szavam.

23. Úgy várakoztak rám, mint nyári záporra, tavaszi esõért liheg így a szájuk.

24. Rájuk mosolyogtam, hogyha elcsüggedtek, arcom sugárzását nem törhették meg.

25. Megszabtam útjukat és vezérük voltam, mint valami király, trónoltam körükben, és ahová tetszett, vezethettem õket.





“Não se fixe voluntariamente naquilo que o inimigo da alma lhe apresenta.” São Padre Pio de Pietrelcina