1. Miért nem ad idõt a Mindenható, és miért nem látják meg barátai a napjait?

2. A gonoszok eltolják a mezsgyekövet, a pásztort és a nyájat megrabolják.

3. Az árvától elhajtják a szamarát, s elviszik zálogba az özvegy tehenét.

4. A szegény embert leszorítják az útról, mindnyájan elbújnak a föld szegényei.

5. Mint a vadszamarak, mennek a pusztába - gyermekük éhsége ûzi õket oda -, kiaszott pusztában élelmet keresnek.

6. A mihaszna ember földjét learatják, õk szüretelik le a gonosz szõlejét.

7. Meztelen alusznak, minden ruha nélkül, és ha hideg van is, nincsen takarójuk.

8. Rájuk zúdul az esõ a hegyekbõl, jobb menedék híján sziklához lapulnak.

9. Az árváktól is elrabolják földjüket, elveszik zálogba a szegény köntösét.

10. Mezítelen járnak, szinte ruha nélkül, és éhesek, mikor kévéket vonszolnak.

11. Malomkövük sincsen olajat préselni, kádakat taposnak, mégis szomjúhoznak.

12. A városból égig hatol a félholtak szava, és a meggyötörtek lelke fölkiált, de az Isten néma marad panaszukra.

13. Mások is ellene vannak a világosságnak, azok, akik nem ismerik az útjait, és nem maradnak meg az ösvényein.

14. Fölkel a gyilkos a sötét éjszakában, s megöli a szegényt és a nyomorultat. Tolvaj ólálkodik éjszaka idején,

15. Az alkonyatot lesi a házasságtörõ. "Nem lát meg senki sem" - gondolja magában, s eltakarja arcát, fátyolt borít rá.

16. betör a házakba, amikor sötét van. Mikor nappal van, akkor bezárkóznak, nem akarnak tudni a világosságról.

17. Mindnyájuknak borzalom a reggel, mert a félelmeit megtapasztalják.

18. A világosság elõl gyorsan elmenekül, s nem veszi az irányt a magaslatok felé. Átkozott a birtokrésze a földön.

19. Hõség és szárazság nyeli el a vizét, maradék búzáját az aszály emészti meg.

20. Felejtse el még az anyja méhe is! A nevére úgysem gondol többé senki. Törjön ketté, mint a fa, vesszen a gonoszság!

21. Gyötörte a meddõt, ki nem szült gyermeket, és nem tett jót sose az özveggyel.

22. Hatalma hosszú életet ad az erõsnek, talpára áll újra, ki élni nem remélt.

23. Biztonságot ad, ha bízik benne, a szeme õrködik ösvényei fölött.

24. Egyszer emelkedik, aztán meg letûnik, elhervad, mint a sósfû, amelyet gyûjtenek, éppen úgy levágják, mint a kalászt.

25. Vagy talán nem így van? Ki tud megcáfolni? Ki tudja semmivé tenni beszédemet?





“Deus quer que as suas misérias sejam o trono da Sua misericórdia.” São Padre Pio de Pietrelcina