1. (Aszaf tanítókölteménye.) Miért vetettél el minket örökre, Istenem, miért lángol haragod legelõd juhai ellen?

2. Gondolj közösségedre, amelyet õsidõk óta kiválasztottál, a népre, amelyet sajátodul lefoglaltál gondolj Sion hegyére, amelyet lakóhelyül kiszemeltél.

3. Irányítsd lépteid az örök romok felé: a szentélyben mindent szétdúlt az ellenség,

4. a gyülekezet helyén ellenségeid zajonganak, a bejárat fölé jelvényüket akasztották, a jelvényt,

5. amelyet elõbb nem ismertünk. Mint akik a sûrûben fejszét forgatnak,

6. úgy verték szét baltával, kalapáccsal a kapukat.

7. Szentélyedre tüzet vetettek, Istenünk, s neved hajlékát földig meggyalázták.

8. Így szóltak magukban: "Mind megsemmisítjük, égessétek porig Istenük szentélyeit a földön!"

9. Nem látjuk többé jeleinket, próféta nincs többé, senki sincs közöttünk, aki tudná: meddig még?

10. Meddig ûz még csúfot, Istenünk, az ellenség? Mindvégig káromolhatja neved az ellenfél?

11. Miért vonod vissza a kezed, jobbodat miért tartod rejtve magadnál?

12. Mégis Isten a királyom kezdettõl fogva, a földön szabadulást csak õ szerez.

13. Hatalmaddal a tengert megnyitottad, a vizekben összezúztad a sárkányok fejét.

14. A leviatánnak szétverted a fejét, s prédául adtad a tenger szörnyeinek.

15. Te hívtad elõ a forrást és patakot, elapasztottál õsi folyamokat.

16. A tied a nappal, a tied az éj, te helyezted el a napot és a holdat.

17. Te jelölted ki a föld határait, te alkottad a nyarat és a telet.

18. Gondolj rá, Uram, hogyan ócsárolt és gúnyolt az ellenség, egy balga nép káromolta a neved.

19. Turbékoló galambjaid életét ne dobd oda keselyûnek, szegényeid életérõl ne feledkezz meg örökre!

20. Tekints a szövetségre, hisz a mérték betelt. Az ország rejtett szögletei erõszak helyéül szolgálnak.

21. Ne kelljen az elnyomottnak megszégyenülve elvonulnia, dicsõítse neved a szegény és a gyönge!

22. Kelj föl, Istenem, vedd kezedbe ügyed, gondolj a gyalázatra, amivel a balga naponta illet!

23. Ne feledd ellenségeid ordítozását, ellenfeleid eget verõ szidalmát!





“Se quisermos colher é necessário não só semear, mas espalhar as sementes num bom campo. Quando as sementes se tornarem plantas, devemos cuidá-las para que as novas plantas não sejam sufocadas pelas ervas daninhas.” São Padre Pio de Pietrelcina