Jób könyve, 14

12. Így az ember is, ha kidõl, többé föl nem kel. Elõbb pusztul el az ég is, semmint õ fölkel, elõbb, mint mikor álmából fölkeltik.

Kapcsolódó versek Jób könyve, 14:

Job 14. fejezetében a karakter kifejezi fájdalmát az emberi élet rövidségével és a halál elkerülhetetlenségével szemben. Kíváncsi, vajon lesz -e remény a halál után, és tükrözi -e az emberi létezés átmenetet. Az alábbiakban kiválasztott versek az emberi élet törékenységéhez és a reményhez kapcsolódó témákkal foglalkoznak.

Zsoltár 39:4-5: "Tudj, Uram, a végem, és a napjaim mérése, mi az, hogy milyen érzékeny vagyok. Íme előtted, valójában minden ember, függetlenül attól, hogy szilárd, teljesen hiúság. " Ez a zsoltár ugyanazt a fájdalmat fejezi ki Job szívében az emberi élet törékenységéről és az idő rövidségéről.

Zsoltár 90:12: "Tanítsuk meg nekünk, hogy mondja el napjainkat, hogy bölcs szívet érjünk el." Ez a zsoltár foglalkozik az emberi élet átmenetelességével és minden pillanatra való értékelés fontosságával, mintha ez lenne az utolsó.

1 Korinthus 15:51-52: "Íme, rejtélyt mondok itt: Valójában nem mindannyian alszunk, de mindannyian nyitott és közeli szemké alakulunk, mielőtt az utolsó trombita; És holtak incorru és megsérthetetlenek lesznek, és átalakulunk. " Ebben a versben Pál reményről beszél az emberi test feltámadásában és átalakulásában dicső testré.

2 Korinthus 4:16-18: "Ezért nem bomlanak le; de ​​annak ellenére, hogy külső emberünk sérült, a belső tér azonban napról napra megújítja magát. Mert a fény- és pillanatnyi nyomorúságunk örök súlyt eredményez számunkra. Nagyon kiváló dicsőség; nem figyelünk ránk a látott dolgokban, hanem azokban, amelyeket nem látnak; azoknak, akik látják magukat, időbeli, és azok, akik nem látják, örök. " Ebben a versben Pál beszél a remény fenntartásának fontosságáról az örök életben, még a földi élet gyötrelmeinek és nehézségeinek közepette is.

Jelenések 21:4: "És Isten minden könnyétől megtisztul a szemétől; és nem lesz több halál, sír, sír, nincs fájdalom; az első dolgok elmúlnak." Ez a vers a reményről szól az örök életben egy új mennyben és az Új Földben, ahol nem lesz több fájdalom, halál vagy szomorúság.