Jób könyve, 20

29. Ezt a sorsot szánta Isten a gonosznak, ez az öröksége, mit Isten ad neki.

Kapcsolódó versek Jób könyve, 20:

A Job 20 Zofar, Job harmadik barátja beszédét mutatja be, aki megpróbálja meggyőzni őt, hogy felismerje Isten igazságát szenvedéseiben és bevallja bűneit. Zofar élénk leírást készít a gonosz sorsáról, azzal érvelve, hogy az isteni büntetés mindig rájuk esik. A következő versek a Zofar által kezelt témákkal foglalkoznak:

Példabeszédek 10:27: "Az Úr félelme meghosszabbítja a napokat, de a gonoszok életét rövidítik." Ez a vers a gonosz sorsáról szól, amelyet a Job 20 -ban a Zofar szerint a szenvedés és a korai halál jellemez.

Zsoltár 37:35-36: "Láttam egy arrogáns gonoszt, és levélfákként terjedt el a natív talajon. De már nem létezik, és már nem létezik; kerestem, de nem találtam." Ez a zsoltár a gonosz sorsáról is beszél, amelyet egy száraz és meghalt fával hasonlítanak össze.

Példabeszédek 1:33: "De bárki, aki hall engem, biztonságosan él és csendes lesz, anélkül, hogy félne a gonosztól." Ez a vers kiemeli az isteni bölcsesség hallgatásának fontosságát, amelyet Zofar szerint a munka elutasít.

Zsoltárok 11:6: "Esni fog a gonosz parázs és az izzólámpás kén felett; száraz szél lesz a részük." Ez a zsoltár a gonosz sorsáról is beszél, amelyet tűz és kén esőjeként írnak le, hasonlóan Zofar leírásához a Job 20 -ban.

Példabeszédek 13:9: "Az igazak fénye intenzíven ragyog, de a gonosz lámpája kialszik." Ez a vers kiemeli az igaz és a gonoszok közötti különbséget, megerősítve azt az elképzelést, hogy az isteni büntetés mindig másodpercre esik.