Zsoltárok könyve, 30

7. Így szóltam magamban bízva: Nem ingok meg soha,

Stihovi vezani uz Zsoltárok könyve, 30:

A 30. zsoltár az Isten üdvösségének köszönhetően, amelyben a zsoltáros kifejezi háláját, hogy meggyógyult és megszabadult a halálból. Dicséri Istent azért, hogy táncává változtatta, gyászolása örömmel és a ciliciars eltávolításáért, és örömmel összerakta. Az alábbiakban öt vers található a 30. zsoltárban szereplő témákkal kapcsolatban:

Zsoltár 103:2: "Áldja meg, ó lelkem, az Úrnak, és ne felejtsük el annak előnyeit." Ez a vers ösztönzi az Istennek való hálát áldásáért és előnyeiért.

Zsoltár 40:2: "Szörnyű tó vett egy iszapból, a lábamat egy sziklára tette, aláírta a lépéseimet." Ez a vers leírja Isten üdvösségét és felszabadulását.

Zsoltár 56:8: "Megszámlálod a vándorlásomat; tedd a könnyeimet a kalapodba; nem a könyvedben vannak?" Ez a vers kiemeli Isten aggodalmát szenvedéseinkkel és bánataival kapcsolatban.

Zsoltár 126:5: "Azok, akik könnyben vetnek, az öröm énekeivel fognak menni." Ez a vers az örömről és a betakarításról szól, amelyek a szenvedés és a szomorúság időszakát követik.

Zsoltár 30:5: "A haragod számára csak egy pillanatra tart; az Ön javára az élet. A sírás egy éjszaka tarthat; reggel, de jön az öröm dala." Ez a vers, amely magának a Psoltárnak a része, hangsúlyozza a szenvedés átmeneti képességét, valamint az öröm és a győzelem ígéretét.